A story úgy kezdődött, hogy Leonyid Bressnyev alárendeltjeivel körülvéve kint áll a dísztribünön, a Lenin mauzóleum előtt és figyeli a május 1-jei felvonulást, ahol megjelenik a Szovjetunió hadseregének elitje.

Elsőként jönnek a daliás, 190 cm magas katonákból álló elit zászlóalj, tökéletes tömött oszlopban menetelve. Közvetlenül mögöttük rendezett sorokban az első osztályú tüzérségi fegyverek és ágyúk, majd a nukleáris rakéták – micsoda erőfitoktatás! Ám a rakéták mögött még ott kóvályog hat-hét zűrös, rosszul öltözött civil. Bressnyevhez azonnal odarohan egyik titkára, hogy bocsánatáért esedezzen:

“Főtitkár elvtárs, elnézést kérek, fogalmam sincs, kik ezek és mit keresnek a menetben.”

Bressnyev így felel neki: “Ne aggódjon elvtárs! Én intéztem így. Ők a közgazdászaink, ott a helyük: el sem tudja képzelni, mekkora pusztítást képesek véghezvinni! :)))