“Investors are their own worst enemy.”

Azaz a befektetők legnagyobb ellensége épp önmaguk. Egy igazi közhely a Wall Street-ről. És mint minden közhely, azon kívül, hogy egy idő után unalmasak, fontos dolgokat próbálnak az ember tudtára adni.

Sajnos a legtöbbünknek eszébe sem jut mélyebben belegondolni, hogy miért terjedtek el  ezek a rövid, de annál sokatmondóbb mondatok. Az ember általában csak legyint, hogy ez rá biztos nem igaz, különben is ennek igazából semmi értelme.

De miért is olyan nehéz megverni az indexkövető alapokat?

 

  1. Nem látod? Na látod!

    Akármennyit olvashatunk a befektetők túlzott önbizalmáról, veszteségkerüléséről és irracionalitásáról, mégsem fogjuk tudni levetkőzni őket. Vessünk egy pillantást a következő képre:
    tehetos-teknos-nemlatod
    Ha te is emberből vagy, akkor az A négyzetet sötétebbnek fogod látni, mint a B-t.

    Mégis mennyiben fogadnál, hogy ez így van? 1.000 Ft? 5.000 Ft? 50.000 Ft? Vagy feltennéd mindenedet, hiszen egyértelmű?

    Csak lassan a testtel. Az ember alapból az érzékszerveire hagyatkozik. De nézzük meg mit kezd a kérdéssel egy gép. A számítógép megnézi a piros-zöld-kék (RBG) értékeket az A és a B négyzet pixeleinél, majd megállapítja, hogy A=120-120-120; B=120-120-120. Megegyeznek. Mielőtt az ‘x’-re kattintanál a jobb felső sarokban, nézd meg az alábbi képet.
    tehetos-teknos-nemlatod-2
    Egy kis segítséggel, most már mi is tudjuk, hogy a két vizsgált négyzet megegyező színű. Lehet, hogy megbolondultam, de ha az első képet nézem, továbbra is egyértelműen az A-t látom sötétebbnek. De ez tesz engem és mindannyiunkat emberré. Az agyunk, ahogy professzor Dan Ariely mondaná “megjósolhatóan irracionális“.

    Hogy mi köze ennek a befektetésekhez? Olvass tovább és hamarosan kiderül.

    További részletek a fent látottakkal kapcsolatban: http://web.mit.edu/persci/people/adelson/checkershadow_illusion.html

  2. ABC

    A képességnek, hogy objektív, semmi által sem befolyásolt döntést hozzunk kulcs szerepe van a befektetéseink sikerében. Az ember azt feltételezné, hogy ezt koncentrációval és odafigyeléssel bárki megvalósíthatja.

    De az agyunk szüntelenül csapdába esik. Lényegtelen dolgok befolyásolják úgy, hogy nem is tudunk róla. Mintát talál ott, ahol nincs is, összefüggéstelen pontokat kapcsol össze ott, ahol egyáltalán nem szabadna.

    Túl gyorsan hozunk döntéseket anélkül, hogy esetleg újra átgondolnánk a dolgot. Mindezt automatikusan. A következő kép Daniel Khaneman világhírű könyvéből, a Thinking Fast and Slow-ból van.
    daniel-khaneman-abcHa a képre nézünk, a bal oldali téglalapot “ABC”-nek, a jobb oldalit pedig “12 13 14”-nek olvassuk. Az agyunk gondolkodás nélkül, automatikusan cselekszik. Észre sem veszi, hogy a bal oldali “B” és a jobb oldali “13” bizony megegyezik. Akár olvashattuk volna “A 13 C”-nek a bal oldalt, vagy “12 B 14”-nek a jobbat. Nyilván nem így történt. Gondolkodás nélkül, a másodperc törtrésze alatt ítéletet hoztunk. Méghozzá nem objektíven, jól átgondolva, hanem automatikusan, a környező információk alapján. Ezen képességünk, ha az összképet nézzük óriási előny. De jól mutatja, hogy még az ABC-t sem tudjuk elolvasni anélkül, hogy tudat alatt ne befolyásoljon a (szöveg)környezet.

    Csak gondoljunk bele egy pillanatra. A lehető legobjektívebben, teljesen odafigyelve szeretnénk meghozni befektetési döntéseinket. Mennyire fog befolyásolni minket az aznapi szalagcím egy vállalatról? Egy barát véleménye? Vagy, amit aznap hallottunk a hírekben?

    Általában sokkal jobban érdekel minket a gyors válasz, mintsem az optimális. Elhamarkodva hozunk döntéseket és legtöbbször a végsőkig kitartunk mellette. Mindenáron olyan információkat keresünk, ami alátámasztja a döntésünk helyességét (megerősítési torzítás).

    A fent leírtakat nagyon jól szemlélteti a következő játék: A Quick Puzzle to Test Your Problem Solving

  3. Ugye te sem vagy makacs?nalatod-nyil

    Gondolom mostanra kitaláltad mire megy ki a játék. Akármennyire is az alsó vonal tűnik hosszabbnak, természetesen ugyanakkorák. Lemérhetem vonalzóval, nézhetem órákig, az agyam nem fogja megváltoztatni a döntését. Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az alsó vonal bizony hosszabb. Hárít minden bizonyítékon alapuló magyarázatot.

    Befektetőként sokszor találhatjuk magunkat hasonló cipőben. Amikor minden bizonyíték a döntésünk helytelenségét mutatja, de nem tudunk mit kezdeni vele. Hisz látom, érzem és más is ugyanazt látja és érzi. Nem akarunk teljesen hülyének tűnni és a könnyebb utat választva, ösztönösen beállunk a sorba (csorda szellem). Néha annyira makacsul kitartunk a rossz döntéseink mellet, hogy miután egyértelműen kiderült a ballépésünk, akkor is azt hisszük, hogy jól döntöttünk. Fura érzés, mikor a saját érzékszerveink csapnak be és elvérzünk a racionalitás mezején.

    Ígérem befejeztem a vizuális illúziók sorát. Azt hiszem mindenki megértette a lényeget. Na jó! Azért itt van még pár.

  4. Éhes vagyok

    A fenti példák nagyon látványosak ugyan, de könnyen gondolhatjuk, hogy ha élesben, tétre menne a játék, más lenne a dolog. Jobban odafigyelnénk, körültekintően megvizsgálnánk mindent és nem, vagy csak nagyon kis százalékban tévednénk.

    Számos tanulmány szerint, azonban ez nem így van. Egyikben izraeli bírókat vizsgáltak, akik egész nap feltételes szabadlábra helyezésekről döntöttek. Az egész napos ítélkezést két ebédszünet szakította meg mindössze, így 3 ülésszakot vizsgálhattak.

    Amikor megvizsgálták az adatokat, néhány nagyon látványos trend rajzolódott ki. A feltételes szabadlábra helyezések aránya jóval magasabb volt a szünetet követően, mint azt megelőzően.
    tehetos-teknos-birok
    Az ítéletek nem élet-halál kérdések voltak, de egyéni szinten (és a szűk környezetükre) mégis jelentős hatással bírtak. Mégis a bírákat jól láthatóan befolyásolta, hogy mennyire voltak éhesek, unottak, fáradtak az ítélet pillanatában. A tapasztaltabb bírák ugyanúgy viselkedtek, mint a pályájuk elején lévők.

    Valószínűleg nagyon hasonló mintákat fedezhetnénk fel a pénzügyi tanácsadóknál és egyéb szakmákban is.

    Véleményetek szerinte az egyes befektetési döntéseknél mennyire befolyásol titeket az éhségérzet, a magánéletetek, vagy éppen az időjárás? Akármennyire nehéz is bevallani – ha nem egy Warren Buffet nevezetű racionális gépezet vagyunk -, akkor valószínűleg jelentősen.

  5. Betűtípus – na ne már!

    Racionális vagyok. Racionális vagyok. Most tényleg racionális vagyok!

    Sokszor ismételgetett mondat a befektetők szájából. Mégis mindig előkerül egy-egy dolog, ami épp az ellenkezőjéről ad tanúbizonyságot.

    Vajon a fenti állítást jobban elhinnénk, ha más betűtípussal íródott volna? Mielőtt mindenki erősen rázni kezdené a fejét, vessen egy pillantást erre a kutatásra. Bizony a mi kis agyunkra, az olyan lényegtelennek tűnő dolog, mint a betűtípus is hatással van.
    typefaces
    Hasonló tanulmányban kimutatták, hogy a vastag betűvel írt szöveg is növeli a megbízhatóság érzetünket. Úgy, ahogy a nyomtatás tisztasága, vagy a papír minősége is, amit használtunk. Mindezt tudat alatt, a ‘racionalitás’ mantránk ismételgetése közben.

    Számos hatása van ennek a befektetőkre nézve. Jobban megbízunk egy letisztult, profinak látszó elemzésben, mint egy küllemre gyorsan összedobott WordPress blogos bejegyzésben, tartalomtól függetlenül. Különösképp, ha az előbbi egy bizonyos betűtípussal íródott, vagy jól szerkesztett ábrákat, letisztult diagramokat tartalmaz.

  6. Az a “gonosz” média

    Néhányan valószínűleg kérkedve tekintenek az előző példákra, és nehezen hiszik, hogy ezek rájuk tényleg hatással lennének. De talán legtöbben egyetértünk abban, hogy amit olvasunk a hírportálokon, vagy látunk a Tv-ben, az valamennyire azért befolyásolja a véleményünket.  Na de mennyire?

    A fent már említett Gyors és lassú gondolkodás című könyvben található tanulmány szerint jobban, mint gondolnánk. A résztvevőket arra kérték, hogy becsüljék meg, egymáshoz viszonyítva milyen valószínűséggel halunk meg például agyvérzésben, balesetben, vagy cukorbetegség következtében. A megkérdezettek rendre túlbecsülték azon események valószínűségét, amelyek nagy médiafigyelmet kaptak (mint például a balesetek, vagy tornádók).

    A legszembetűnőbb adat az volt, hogy a résztvevők 300-szor nagyobb valószínűséget adtak a baleset általi halálnak, mint a cukorbetegségnek. Holott az utóbbinak 4-szer nagyobb esélye van a valóságban. Nagyon jól látszik mennyire torzítja a tisztánlátásunkat a média által sugárzott híráradat.

    thinking-fast-and-slow-death-survey
    Mai világunkban ki ne rettegne egy terrorcselekménytől. Pedig a statisztikák szerint sokkal nagyobb eséllyel halunk meg egy esetleges balesetben.
    deaths_pinker-0
    Ezen felül, a terrorcselekmények rendre eltúlzott reakciókat váltanak ki, melyekkel csak tovább növeljük a károkat. Gerd Gigerenzer pszichológus kimutatta, hogy a 9/11 támadások után 1.500 amerikai vesztette életét autó balesetben, mert a gépjárműjét választotta a repülés helyett. Figyelmen kívül hagyták azt a jól ismert tényt, hogy 12 km autókázásnak ugyanakkora kockázata van, mint 3.000 km repülésnek. És akkor még azon katonák és civilek életéről, akik a terrorizmus elleni harcban haltak meg, még nem is beszéltünk.

    Ezen tendenciák egyértelműen hatással vannak a befektetéseinkre is. Sokkal inkább formálunk pozitív véleményt olyan vállalatokról, amik folyamatosan a hírekben szerepelnek. Képtelenek vagyunk figyelmen kívül hagyni a szalagcímeket és tisztán, a rendelkezésre álló adatok alapján döntést hozni.

  7. Csak optimistán! No, de ennyire?!

    Egy 2002-es tanulmányban (szintén a Gyors és lassú gondolkodás című könyvből) lakástulajdonosokat kérdeztek, hogy becsüljék meg a konyhafelújítás költségét. Ezeket a becsléseket összehasonlították a tényleges költségekkel és a következő eredményt kapták.

    konyhafelujitas-tehetos-teknos
    Planning fallacy in action

    Jól látható azon általános tendencia, hogy mennyire optimisták vagyunk és hogy milyen rosszul mérjük fel egy-egy projekt várható költségét.

    Általában így vagyunk az utazás becsült idejével, a nyaralásaink költségeivel és számos egyéb dologgal is. Mindig a lehető legjobb kimenetelt feltételezzük, mintha az történne az esetek 100%-ában.

    Ez a magabiztosság a megerősítési torzításunkkal (tudat alatt folyton olyan információk után kutatunk, mely az általunk feltételezett dolgot támasztja alá) párosulva egyértelműen negatívan hat a befektetéseinkre. Túl sokáig tartjuk a veszteséges befektetéseinket, mely alternatív költség formájában (a jó helyett, még mindig a rossz befektetés van a portfóliónkban) újabb csapást mér a vagyonunkra. Ha véletlenül ellenvéleménnyel találkozunk, azt vagy lehülyézzük, vagy csak simán ignoráljuk.

    Általában a nyugdíjalapok és az intézményi befektetők nagy része rendre túlbecsüli a várható hozamokat (az egyenlet másik oldalán is optimisták vagyunk). Ez később kapkodáshoz és újabb rossz befektetői döntésekhez vezet, amely még távolabb sodorja őket az áhított előrebecsült hozamoktól. Ezután persze lehet majd hibáztatni az alacsony kamatokat, a FED-et, vagy magát a jó öreg piacot.

    Részletesebben ez utóbbiról: Institutional Investors are Delusional

  8. Véletlen

    Az emberi agy képtelen megbirkózni a véletlen fogalmával. Ha a múltra gondolunk, akkor minden egyértelműnek tűnik. Nem is történhetett volna máshogy, gondolnánk.

    Vegyünk egy egyszerű példát. Tegyük fel, hogy feldobunk egy érmét tízszer és a következő eredményt kapjuk:

    – FFFFFÍÍÍÍÍ
    – FFFFFFFFFF
    – FÍÍFFÍFÍÍÍ

    Ha megkérdeznénk, hogy melyik lehet egy tényleges pénzfeldobás eredménye, akkor egyértelműen a 3.-at választanánk. Az első kettő nyilvánvaló mintát mutat, míg a 3. véletlenszerűnek tűnik. Aki otthon van a valószínűségszámítás világában, vagy véletlenül használja a józan eszét, az tudhatja, hogy a 3 kimenetelnek épp ugyanakkora az esélye (minden egyes feldobás független esemény).

    Befektetőként hajlamosak vagyunk összekeverni a véletlent a tudással. Ha valaminek 50% esélye volt és végül a nekünk kedvezett a sors, akkor az esélyekről máris elfeledkezünk. Megveregetjük a vállunkat és a pozitív végkimenetelt a tudásunknak tudjuk be. Természetesen ellenkező esetben csakis a rossz szerencsét okoljuk.

    Ha egy befektetési alap 5 egymást követő évben megveri a piacot tátott szájjal nézünk. Holott, ha teljesen a véletlenre bíznánk a dolgot, akkor is 1:32-höz esélye volt a jó szériának. Semmiképp sem mondhatjuk ritkának.

    Két nagyon jó könyv a témában: Fooled by Randomness, A Random Walk Down Wall Street

Ha valaki azt hinné, hogy a szakértők, a profik nem áldozatai a fent felsorolt dolgoknak, az sajnos téved. Számtalan tanulmány mutatja, hogy ők sem kivételek (erről talán majd egy következő posztban).

Mit tehetünk?

A fentiekkel csak egy rövid betekintést tettünk az elménk útvesztőibe. Rengeteg példát lehetne még hozni, vagy ezeket még részletesebben kifejteni. Remélhetőleg azért az általános mondanivaló így is átment.

Bármilyen unalmas és bármilyen fájó is belátni, egy Átlag Tóni bizony az olcsó, passzív, indexkövető alapokat felsorakoztató portfólióval fog a legjobban járni hosszútávon (vagy esetleg olcsó aktív alapokkal, de az itthon majd csak a következő évszázadban várható…). Be kell látnunk, hogy legtöbbünk nem született Warren Buffet-nek. Akármennyire is dopamingerjesztő a villogó grafikonok és a tőzsdézés gondolata, a legjobb megoldás bizony unalmas. Unalmas, de annál szebb végeredménnyel kecsegtet.

Viszont ahhoz, hogy egy passzív portfóliót is magabiztosan tudjunk kezelni, bizony tudásra van szükség. A piacok történelme, a lehetséges kimenetek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagyobb lejtőkön is kitartsunk. Ez csak akkor lehetséges, ha tudjuk mit miért csinálunk.

Néhány dolog, amit befektetéseink sikereinek érdekében tehetünk:

  • zárd ki a zajt: amennyire nehéz, annyira hasznos. A napi szintű hírek, várakozások, jelentések nem szabad, hogy eltereljék a figyelmünket a hosszútávú céljainkról. A legjobb, ha nagyon ritkán olvasunk hírportálokat és még ritkábban nézegetjük a brókerszámlánk egyenlegét. Így nem csak nyugodtabban fogunk aludni, de több időnk marad majd a hasznos dolgokra is.
  • olvass: a mai világunkban mértéktelen információáradat zúdul ránk minden irányból. Rengeteg a haszontalan, sőt káros anyag. Itt a blogon rendszeresen szoktam linkelni könyveket, amiket nem csak érdemes, de ajánlott is elolvasni. Egyértelműen a könyvek a legjobb források. Csak gondoljunk bele, hogy egy jobb könyv megírásában több évnyi (néha évtizednyi) kutatómunka van. Ezt kapjuk meg tömörített formában, a beletett melóhoz képest fillérekért. A könyvolvasásnál nincs jobban megtérülő befektetés.Ezen kívül számos nagyon jó (angol) blog van, ahonnan rengeteget lehet tanulni. A teljesség igénye nélkül, néhány a kedvenceim közül: Meb Faber, Morgan Housel, Ben Carlson, the Alpha Architect team, Bob Seawright, Patrick O’Shaughnessy, Jason Zweig. Személy szerint 98%-ban külföldi oldalakat olvasok, de hogy egy hazai is legyen a listában: az Alapblogot is érdemes olvasni (ha az esetenkénti önreklámtól eltekintünk, számos jó írás jelenik meg az oldalon).
  • kérj segítséget (vagy mégse?!): természetesen nem mindenkinek lesz kedve, ideje foglalkozni ezekkel a dolgokkal. Erre találták ki a pénzügyi/befektetési tanácsadókat. A szomorú helyzet viszont az, hogy ezen tanácsadók nagy része az ügyfél érdekei helyett a sajátjait nézi. Olyan termékeket ajánl, amelyek után jutalékot kap (legtöbbször a tudtunk nélkül). Sajnos a mi pénztárcánk gazdagítása helyett a sajátjával van inkább elfoglalva. Ezért a termékajánlós “guruktól” mindenki meneküljön!
    Sajnos ahhoz, hogy tudjuk mi az, ami jó ajánlatnak számít, egy minimális tudás elengedhetetlen. De ha végigvergődtél ezen a több, mint 2000 szavas bejegyzésen, akkor feltételezem, hogy ezzel tisztában vagy. Szóval, hogy kihez is fordulj itthon? Jó kérdés. Sajnos nem tudok olyan tanácsadót/portfóliókezelőt mondani, aki passzív alapokból épít költséghatékony és ügyfélre szabott portfóliót itthon (mint az USA-ban például a Portfolio Solutions, vagy a Ritholtz Wealth Management). Inkább a 2% körüli éves díj és a 20% sikerdíj a “menő”. Így marad az önfejlesztés és a DIY, vagy beállunk a 2-20-as sorba, jókora szeletet átnyújtva a tortánkból az ezzel foglalkozó szakiknak. A döntés a tiéd!
  • UPDATE: Tehetős Teknős a cikk írásakor még nem tudta, hogy mi az InwestMentorsnál személyre szabott portfóliókat építünk, igény szerint passzív alapokból is. A nyugati típusú pénzügyi tanácsadás, ahol tisztán az ügyfél érdekei alapján tesznek javaslatot, sajnos valóban még csak néhány tanácsadó által képviseltetett hazánkban.

A fent leírtakra természetesen a profik nagy része is rájött már. Ezért használnak modelleket, algoritmusokat, teljesen kizárva ezzel azon lehetőséget, hogy tudat alatt lényegtelen tényezők befolyásolják döntéseiket.

Az átlag befektető főként ezekkel az algoritmusokkal harcol, ha felül szeretné teljesíteni a piacot. Természetesen semmi sem lehetetlen. De, hogy piszok nehéz dolguk van, az biztos!

***

Ha megjegyzésed, személyes tapasztalatod, vagy bármi egyéb van a témával kapcsolatban, ne tartsd magadban. Várom a kommenteket!

money-grow

További olvasnivaló:

Behavioral Finance and Investing: Are you Trying Too Hard?

Hogyan hátráltat az agyunk abban, hogy sikeres befektetők legyünk?

Forrás:

DIY Financial Advisor: A Simple Solution to Build and Protect Your Wealth

Thinking, Fast and Slow

***

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél értesülni az újabb posztokról is, kövesd a blogot Facebookon és Twitteren is.

 

Az írás eredetileg a https://tehetosteknos.wordpress.com/2017/03/02/befektetni-nehez-8-ok-amiert-olyan-pokoli-nehez-megverni-az-indexkoveto-alapokat/ címen jelent meg. Köszönjük Tehetős Teknősnek a jóváhagyást, hogy remek írása az InwestBlog olvasóihoz is eljuthatott.