Napjainkra már egyre több ember számára egyértelmű: a 0 körüli kamatok tartósak lesznek és a pénzük elértéktelenedése ellen bizony valamekkora mértékben kockáztatni kell. Viszont amikor a kockázat szó elhangzik, a legtöbb befektető rögtön a veszélyre és a bizonytalanságra asszociál és nem a lehetőségre, így rendkívül lekorlátozva pénzük gyarapításának lehetőségét.

 

Ha már kockázatról van szó, tanácsadásaink során gyakori kérdéskör a következő válságnak a lehetősége és az időpontja. Mivel nem egy jósdát üzemeltetünk, így a pontos napot, órát és percet amikortól a piac jelentősen esni fog, nem tudjuk megmondani.

 

Helyette körbejártuk a témát, bízva abban, hogy hasznos impulzusokat sikerül adni azoknak, akik hezitálnak. Ennek érdekében segítségül hívjuk Ray Daliot, akiről fontos azt tudni, hogy 28 éve minden egyes évben sikerült pozitív eredményt elérni, dacára több válságnak is. Ő kezeli a világ legnagyobb hedge-fundját (több pénzt, mint az éves magyar GDP), ami évek óta zárva tartja ajtaját az új befektetők előtt. A közeljövőben publikált egy elemzést, amelynek lényegi elemei a következőket tartalmazzák:

 

1. A gazdaság közel a legjobb állapotban van jelenleg, nem látni nagyobb gazdasági kockázatot a horizonton a következő 1-2 évben.

2. Komoly problémák elé kell néznünk hosszútávon (magas adósságállományok, nem adósságformájú kötelezettségek, a jegybankok korlátozott képessége az élénkítésre…)

3. Szociális és politikai konfliktusok az elmúlt évtizedek közel legrosszabb szintjén

4. Konfliktusok rosszabbak lesznek, amikor a gazdaság is rosszabban teljesít.

 

Tehát, amíg rövidtávon a kilátások kedvezőek, a hosszú távú kép meglehetősen borús.

 

A gazdaságot 3 fő erő hajtja: 1; a rövid távú adósságciklus, ami tipikusan 5-10 év, 2; a hosszú távú adósságciklus és 3; a termelékenység.

 

2 emelőkar kontrollálja ezeket: a monteráis politika (amit a jegybank csinál: kamatok, pénznyomás, értékpapír vásárlások…) és a fiskális politika (költségvetési politika: az állam költekezései és az adók).

 

A fő gazdaságok a közepén járnak a rövidtávú adósságciklusnak, a növekedés pedig átlagos. Más szavakkal egy fajta aranyközépút a jelenlegi helyzet. Ennek következményeként a volatilitás (áringadozás) alacsony, ahogy az ilyen időszakokban lenni szokott. A 2007/8-as válsághoz hasonló vihart nem látni. Nem látni fenntarthatatlan adósságállományokat és nincsenek közelben lejáró, kezelhetetlen kötvényállományok vagy fenyegető monetáris politikák. Leginkább a Fed érintheti meg egy kicsit a gazdaságot, hogy lassítsa kicsit a növekedést.

 

Ugyanakkor a hosszú távú kép aggodalomra ad okot a magas adósságállomány és az olyan kötelezettségek miatt, mint a nyugdíj, egészségügyi ellátás, közbiztonság…

 

A központi bankok mozgástere korlátozottabb a normálisnál, ami megnöveli az esés kockázatát. Az alapkamatokat egyébként is alacsony szintről rendkívül nehéz csökkenteni és a mennyiségi lazítás is a kevésbé lenne hatékony. A költségvetési politikának a hatékonysága is gyengébb a politikai megosztottság miatt.

 

A félelem az, hogy amikor bekövetkezik a gazdasági lejtmenet az sokkal nagyobb politikai és szociális konfliktusokat okoz a jelenlegieknél. Jól látszik, hogy van még tere a növekedésnek és a címkérdésre választ adva, úgy látszik, van még időnk a drasztikusabb esésig.

 

Figyelembe véve a hosszú távú problémákat, fokozatosan érdemes védekező álláspontot felvenni a fejlett piacokon. Ez azzal jár, hogy amíg rekordot döntenek az indexek, akiknek részvényeik vannak elkezdenek eladni és fokozatos átsúlyoznak kötényekre és/vagy fejlődő piacokra.

 

Rövidtávon ez a részvénytúlsúlyos portfólióhoz képest hozam elmaradásához vezethet, amivel azért fontos előre kalkulálni, mert csalódottságot tud okozni. Ilyenkor a hosszú távú célt kell szem előtt tartani és az elsődleges preferenciát, ha az a biztonság.

 

Ön is kíváncsi arra, hogy a gazdasági változásokra milyen hatékony értékpapír portfóliókat használnak a vezető alapkezelők? Kattintson a láblécbe és kérje személyre szabott konzultációnkat most! Megmutatjuk!