Magyarországon a lakosság egyre nagyobb hányada kezdi megérteni és elfogadni azt a tényt, hogy az állam nem fog életük végéig gondoskodni róluk. Ez a felismerés azonban rendkívül lassú és fájdalmas folyamat. Itthon generációkat kondicionáltak arra, hogy a dolgos évek után nyugodt és kiegyensúlyozott, stabil öregkor vár rájuk – állami garanciával.

 

Napjainkra ez a nyugalmi állapot megváltozott. Az ország demográfiai képe átalakult, amely a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát erősíti. Egyre többen mennek nyugdíjba, nő az átlagéletkor,miközben egyre kevesebb gyermek születik.

 

Ezen kívül a munkaképes emberekből több mint félmillió külföldön dolgozik, akik kinn fizetnek járulékot is. Ez a kiesés egyre növekvő lyukat üt a nyugdíjrendszer amúgy is düledező építményén.

 

A megoldás így egyre nehezebb. Bármelyik kormány számára túl nagy falatot jelent a nyugdíjrendszer teljes átalakítása. Ez a folyamat akár 3-6 évet is igénybe vehet, miközben semmilyen garancia nincs arra, hogy a végén társadalmilag elfogadott és jól működő keretrendszer alakulna ki.

Ezt a kétes kimenetelű játszmát eddig senki sem akarta felvállalni, hiszen ez jelentős népszerűségvesztést, sőt, akár a kormányzási ciklus végét is jelenthetné.

 

Így aztán marad minden úgy, ahogy van. Az idő viszont múlik, az óra most is ketyeg…

 

A legtöbben ebbe az állapotba beletörődnek és nem tesznek azért, hogy saját kezükbe vegyék az irányítást. Mindegy, hogy Ön 5, 15 vagy 25 év múlva megy nyugdíjba, pontosan nem tudja megmondani, hogy mekkora összegre is számíthat pontosan, hiszen ezt a nyugdíjba menetelkor érvényes törvények és számítások fogják megadni.

 

Ha mindenkinek pontosan megmutatnánk a nyugdíjkorhatár elérését követő állami ”fizetés” mértékét, sokan elképednének, és mondhatnák: de hát nem ezért dolgozok évtizedekig. Igazuk is lenne, de a helyzet akkor sem változna.

 

Mindannyian megszoktunk egyfajta komfortot, amit egyre idősebben, egyre nehezebben akarunk feladni. Tehát a kérdés nem az, hogy félre kell-e rakni, hanem az, hogy mennyit?!

 

Ezt a kérdést csupán a lakosság 25%-a tette fel 2018-ig, és indított el valamilyen nyugdíj célú megtakarítást. Az is tény, hogy Magyarországon 40 felett indul be a lakosság spórolási hajlandósága a nyugdíjas évekre. Ebből pontosan kiderül, hogy a lakossági nyugdíjtervek és a valós megtakarítások között brutális szakadék tátong.

 

Ön benne van ebben a körben? Ha igen, gratulálunk, ha nem, akkor változtasson rajta! Most!

 

Az öngondoskodás és/vagy megtakarítás azt jelenti, hogy most hoznunk olyan anyagilag ésszerű döntéseket, amivel a jövőben képesek leszünk megvalósítani céljainkat, felkészülve a váratlan kiadásokra is.

 

Legyen szó akár a nyugdíjas évek anyagi biztonságáról, a gyermekek, unokák jövőjének támogatásáról, a továbbtanulás anyagi fedezetéről, esetleg lakáscélú megtakarításról, vagy egyszerűen a megszokott életszínvonal fenntartásáról.

 

Magyarországon a legnagyobb stressz forrás éppen az anyagi bizonytalanságból fakad. Mégis sokan – ahogy láttuk – nem tesznek semmit ellene.

 

Legyen Ön az, aki a környezetében először kezdi el megtervezni pénzügyi jövőjét, minden nap téve azért, hogy okosabb pénzköltéssel, egyre növekvő vagyont teremtsen magának.

 

Mindegy, hogy Ön már rendelkezik megtakarítással, vagy még csak most kezdi el, a következő leveleinkben bemutatjuk a hazai megtakarítási körképet, annak jellemzőit és buktatóit, valamint megoldást a 0% kamat kivédésére is. Tartson velünk!