2018 a változások éve. Amerika a 10 évvel ezelőtt kirobbanó hitelválság óta azon dolgozik, hogy a recesszióból minél látványosabban kivezesse az ország gazdaságát, és szigorú intézkedéseivel elejét vegye egy hasonló méretű krízisnek. Láthatóan sikerrel teszi mindezt.

 

A többi ország és régió ehhez képest csak fáziskéséssel tudott javítani mutatóin, amit napjainkra már a monetáris szigorításnak kéne felváltania. Egy recessziót akkor lehet kezelni, vagy megelőzni, ha stabil a gazdaság, a szabályozói rendszer, és többek között van miből kamatot csökkenteni…

 

Warren Buffettnek pontosan erre a gazdasági környezetre van egy frappáns mondása:

 

„Amikor a dagály elmegy, végül mindig kiderül, hogy ki úszik meztelenül.”

 

Mivel egyre több országban felüti fejét a politikai és a gazdasági kockázat, láthatóan a piacnak eddig volt türelme a globális válságkezelést és növekedést kivárnia. Idén jelentős tőkekivonással büntetik az Európai uniót és a feltörekvő piacokat.

 

Ezt a folyamatot leginkább Kína, Argentína vagy Törökország szenvedi el, de nem kímélik a forint árfolyamát sem. Megszokhattuk már, hogy a befektetők mindig a legbiztosabb profit lehetőségét keresik.

 

Európának milyen a nemzetközi megítélése?

 

Láthatóan vegyes a kép. Ahhoz, hogy ezt jobban átlássuk, vegyük szemügyre az unió válságkezelését és annak hatásait. Az elmúlt években az EU 2500 milliárd eurót öntött a gazdaságra a QE (Quantitative Easing) program keretén belül, hogy stabilizálja a gazdaságot.

 

Ennek hatékonyságát már rengeteg bírálat érte, de azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a recesszióból sikerült egyfajta növekedést kovácsolnia. A lakosság ebből a folyamatból főleg a rekord alacsony banki és hitelkamatokat,emelkedő részvény árfolyamokat, és a növekvő béreket tapasztalta.

 

Az Európai Központi Bank (EKB) tűkön ülve várja az infláció megjelenését, hogy lezáruljon egy kínos deflációs korszak és beinduljon egy tartós gazdasági növekedés. Ez azonban még mindig nem következett be. Sőt. 2018-tól a bővülés üteme lassul. 28 havi mélyponton van a feldolgozóipar és az importvámok is éreztetik hatásukat. Ezt látva szinte érthetetlennek is tűnik, hogy az EKB várhatóan decemberbenkész legyen kivezetni a QE programot.

 

Gondoljunk csak bele, HA 1-2 éven belül beütne egy nagyobb recesszió, az EU-nak nem lenne elég eszköze, se megfelelő gazdasági háttere a lazításra, hiszen még csak most kezdte el a szigorítási manőverét. Várhatóan a jövő nyáron lesz az EU első kamatemelése is.

 

Mivel hazánk gazdasága ezer szálon kapcsolódik az Európai Unióhoz, ezek a hatások érzékenyen érintenek bennünket is. Ezen felül még egy másik csoporthoz, a feltörekvő piacokhoz is tartozunk. A forint idei értékvesztése a főbb devizákkal szemben megfelelő indikátornak számít, ha a piac véleményére vagyunk kíváncsiak.

 

Ezt a folyamatot sokaknak azért is nehéz lehet megértenie, mivel az elmúlt években érezhetően javult az országunk gazdasága, ami elsősorban a rengeteg EU-s forrásnak köszönhető. Beindult a kereskedelem, a termelés, a reálbérek növekedtek (idén várhatóan 11%-os, jövőre 9% növekedés lesz) és dübörög a fogyasztási boom.

 

3%-kal az egész EU legnagyobb inflációs rátáját produkáltuk.

Idén különösen éles viták alakultak ki az Unió és hazánk között, amely következtében akár jelentős forrásokat is megvonhatnak tőlünk. Az államkincstár ezt a folyamatot próbálja ellensúlyozni növekvő állampapír kibocsájtással.

 

Örömteli hír, hogy az elmúlt 10 évben jelentősen növekedett a háztartások megtakarítása és számottevően csökkent a deviza eladósodottság. 4,1%-os hazai GDP bővülésabszolút parádésnak mondható.

 

Ezek az adatok akár még bizakodásra is adhatnának okot, azonban sajnos ezekkel együtt is a magyar gazdaság versenyképessége az egyik legrosszabb a régióban, csak a Bolgárok, Románok és a Szlovákok vannak mögöttünk.

 

Tovább rontja az összképet, hogy 2020 után az EU megszünteti a felzárkózási program keretén belül folyósított támogatásokat. Ezt követően a magyar gazdaság magára marad és abból kell dolgoznia, amit a programból a hosszú távú növekedésre fordított.

 

Komoly kihívással nézünk szemben a munkaerő elvándorlás, a szakmai továbbképzés hiánya és a társadalom öregedése miatt. Progresszív megoldásokra van szükség ezek orvoslására. A kormány elkötelezte magát az autóipari dominancia kiegyenlítésére, amely várhatóan egyéb ipari területek támogatásait és gépesítését jelentheti.

 

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy jelenleg hazánk a feltörekvő piaci országok listáján a kevésbé sérülékeny országok között van, de az EU és a régió országaihoz képest egyre hátrébb sodródunk.

 

Akik az elmúlt években devizában is tartották megtakarításaikat csak az árfolyam nyereségből jelentős profitra tettek szert. Várhatóan ez a trend folytatódni fog a következő hónapokban, években.