Egy befektetés eredménye az időjáráshoz hasonlóan folyamatosan változóban van. Természetéből adódik, hogy előbb-utóbb át kell esnie gyengébb időszakokon is. Pontosan úgy ahogy az évszakok változnak és beköszönt a tél. Lehet hidegebb, enyhébb, hosszabb, rövidebb, ami biztos, hogy bekövetkezik, ezért érdemes rá felkészülni. A következő sorokban tanácsokat fogunk adni arra az elkerülhetetlen esetre, ha beköszönt a befektetési világon a tél, azaz elkezdenek esni a piacok.
Gyomorgörcs, hibáztatás, bizonytalanság, vásárlás utáni depresszió. Ezek a tipikus reakciói az amatőr befektetőknek. A profiknak? lelkesedés, izgalom, füstölgő tenyér, örömtánc.
Amit most elmondunk az egy ideális forgatókönyv és hozzáállás. Mi is ezt követjük és a befektetőinknek is ezen irányok mentén adunk tanácsot. Ennek ellenére tudjuk, hogy a 95% másképp, vagy akár teljesen ellentétesen cselekszik. Ennek a legfőbb oka, hogy a befektetés nagyrészt pszichológia, ahol az érzelmek gyakran írják felül azt, ami józanésszel helyes lenne. Egy borzasztóan unalmas műfaj, olyan, mint ha azt néznénk, hogy nő a fű, ahol az is előfordulhat, hogy évekig semmit nem kell csinálni. Az ember pedig cselekvésre van teremtve, ezért rendkívül nehéz megállni, hogy ne csináljunk semmit. A helyzetben a paradox az, hogy megtenni is nehéz azt, ami ellen ősi ösztöneink tiltakoznak.
Mielőtt rátérnénk arra, hogy mit csináljunk, ha esik a piac, álljunk meg egy pillanatra azoknál a témáknál, amik a közhiedelemmel ellentétben nem ide tartoznak.
Vannak kérdések, amiket NEM akkor kell feltennünk, ha esik a piac.
Kockázati szint – Mi az, amit hajlandó tolerálni? mekkora az az időszakos kilengés, amitől még nem érezné kényelmetlenül magát.
Portfólióban eszközök aránya megfelelő? részvény – kötvény, fejlett – fejlődő piaci súly azonos az igényeinkkel?
Minőségi cégek, kötvények, állampapírok, befektetési alapok vannak a kosarunkban?
Összhangban vannak a választott befektetések a személyes igényeinkkel és lehetőségeinkkel?
Mivel ezeket a kérdéseket még a befektetésünk elindítása előtt kell tisztázni, ahogyan mi is tesszük minden ügyfelünknél, most nem fogunk rá külön kitérni.
Feltételezzük azt, hogy összhangban van az előzetes igényeinkkel a portfóliónk, de mégis csökkenni kezd a számlán kimutatott érték.
Mit tegyünk? A legfontosabb lépéseket 4 pontba szedtük össze.
1, Tartsuk észben, hogy normális, ha mozognak az árfolyamok.
Az életben csak egyetlen dolog biztos, a változás. A befektetések mögött pedig végsősoron emberek állnak, így szinkronban van az emberi természettel a piac mozgása.
Amíg nem realizáltuk az eredményeket, csak az ára változik, elkönyvelt veszteség nem ért minket.
Amikor esik a piac valójában egyetlen kérdés marja a kedves megtakarítót. Egy kérdés, amire valaki a gazdasági hírek szüntelen olvasásával, valaki a számlaegyenleg napi frissítésével keresi a megnyugtató választ: Vissza fog ez jönni valaha?
Egyik napról a másikra nem történnek drasztikus, visszafordíthatatlan változások. Ha mégis, akkor már a tervezőasztalon elnézett valamit.
Vegyünk csak néhány példát:
2008-as globális pénzügyi válság, ami az elmúlt 80 év legnagyobb pénzügyi katasztrófája volt. Nagy volt a riadalom, de a gazdaság helyreállt. Ha vesszük az SP500 amerikai indexet, a válsági előtti szintre 5 éven belül visszaállt, 10 éves távlatban pedig több, mint 70% növekedést ért el!
Kötvény oldalról nézhetjük a 2012-es európai adósságválságot, amikor hazánk is csőd közelben volt. Ebben az időszakban a 7,625%-os dollárban elszámolt állampapírokért kevesebbet adtak, mint amennyi a kibocsátási érték volt. Aki egy évvel korábban megvásárolta frissen az állampapírt, csak
-15% ideiglenes veszteséget látott a számláján. A krízishelyzet azonban nem tartott sokáig. Egy év múlva már +20%-ban, 5 év múlva már +50%-ban voltak a szóban forgó állampapír. A kamatokat pedig folyamatosan fizette.
A befektetésünk nem egy sorsjegy, ami vagy bejön, vagy nem. Részvények esetén tulajdonosai leszünk egy élő és lüktető vállalatnak, állampapír esetén pedig kölcsönt adunk egy komplett országnak. Befektetési alapnál pedig ezt egyszerre nagyon sok részvényhez vagy kötvényhez tesszük meg.
Az eredményesség nem fej vagy írás játszma. Hosszú távon a gazdasági eredmények határozzák meg a sikereinket. A piacgazdaság, a kapitalizmus működik, egyre hatékonyabban működik. Erre a folyamatosan javuló jólét, a rekord alacsony szinten álló szegénység és befektetői szempontból a folyamatosan emelkedő részvényárak a legerősebb bizonyítékok.
2, Mérjük fel a saját helyzetünket:
Amikor jelentős esést látunk a piacon, érdemes körbenéznünk, mielőtt megtervezzük a következő lépést.
- van még szabad pénzünk, amit egy jó ajánlat esetén át tudunk csoportosítani?
- van lényegesen jobb hozam/kockázatú lehetőség, amit ha a váltás költségét is kalkuláljuk, nagy valószínűséggel jobban fogunk kijönni?
Ha valamelyikre igen a válasz, érdemes behűteni egy pezsgőt és alaposabban megvizsgálni a lehetőségeket.
Könnyen lehet, hogy a kedvező ár pont egy olyan értékpapírnál jelenik meg, aminek már éppen a tulajdonosai vagyunk. Egyben az is lehet, hogy a meglévő befektetésünk eredményén éppen mínuszt látunk. Ha egy értékpapírról meggyőződésünk, hogy jó befektetés, miért ne vásárolnánk még hozzá, ha akciósan lehet venni?
3, Ne az árat figyeljük, hanem az értéket.
Ha egy befektetésnek az ára leesik 50%-al – és itt most szándékosan szélsőséges számot írtam – az önmagában még nem ok az eladásra. De jó ok, lehet vételre.
Nem azért adunk el egy befektetést, mert veszteségben van, hanem azért mert alapvető változások történtek. Egy cégtől akkor válunk meg, ha látszik tartósan rossz irányba tart. Ennél fogva a figyelmünk nem is az árra, hanem a vállalat vagy az adott piac gazdasági mutatóira kell helyezni.
4, Legyünk következetesek
Nálunk az InwestMentorsnál mielőtt konkrét javaslatot teszünk egy portfólióra, rengeteget kérdezünk. A sok kérdésnek pedig a legfőbb célja, hogy megismerjük ügyfelünk igényeit, lehetőségeit és céljait. Ez annyira jól szokott sikerülni, hogy tapasztalataink szerint a konstruktív konzultációnak a végére, a befektető is többet tud magáról pénzügyi téren, mint korábban.
Az elhangzott igények nem csak a kezdeti portfólió meghatározására szolgálnak, hanem folyamatosan visszanyúlunk hozzá. Egészen addig, amíg a befektető azt nem mondja, hogy megváltoztak az igényei. Ez egyfajta stabilitást jelent, egy iránytűt, amihez mindig visszatérünk, ha bizonytalanná válik az út.
Egy amerikai tanulmány szerint felmérték, hogy mi a befektetési tanácsadók haszna. Konklúzióként pedig arra jutottak, hogy segít megvédeni a befektetőket attól, hogy „hülyeséget” csináljanak, amikor esik a piac.
A legtöbben ott hibázzák el, hogy ha megjelenik az első kis mínusz már rögtön adnák el. Majd egy kis plusszal vennék is vissza. Ez a hozzáállás azt feltételezi, hogy ismerjük a jövőt és tökéletesen tudunk időzíteni. Ennek a hamisságát pedig számtalanszor bizonyították már. Senki nem tudja eltalálni tartósan a piac alját vagy a tetejét, ezért nem is szabad kísérletezni vele, mert a folyamatos tranzaktálás csak felemésztené a tőkét.
Ha egyszer meghatároztuk a kockázati szintünket, tartsunk is ki mellette és idővel bőven megkapjuk a türelmünkért és következetességünkért járó jutalmat.
Összefoglalva, ha a portfóliónk minőségi értékpapírokból lett összeválogatva és összhangban áll a kockázatvállalási szintünkkel, amikor elkezd esni a piac, akkor 2 dolgot tehetünk:
1, Ha van még szabad pénzünk, vásároljunk. Így nagyban tudjuk növelni a végső eredményünket.
2, Ha már teljes pénzünk le van kötve, a legbölcsebb, amit tehetünk, hogy hátradőlünk és várunk Hagyjuk, hogy a pénzünk dolgozzon értünk. Az egyenlegünk percenkénti frissítése helyett visszatérünk életünk normál kerékvágásába. Bízzunk a világgazdaságba és idővel megjelennek újból a számlánkon a boldogító pluszok.
