El tudja képzelni, hogy a feladata 10.000 milliárd Ft menedzselése, úgy, hogy egész nap nem csinálna semmi mást?
Mindezt egész évben?
Nevada állam közalkalmazotti nyugdíjalapját egy személy vezeti: Steven Edmundson. Úgy értem 1 db ember összesen. Nincs több száz fős elemző csapat, nincsen bloomberg terminál. Segítségül összesen egy külsős tanácsadó szolgál, Ken Lambert.
Nem kereskedik naponta többször. Sőt, ami ezt illeti igencsak ritkán mozgatja az alap vagyonát. Nagyjából évente egyszer.
Naponta 8-17-ig dolgozik és minden este nyugodtan alszik. Még akkor is amikor összeomlik az olaj ára, még a brexit alatt is és a választások sem érdeklik.
Követi ugyan a gazdasági eseményeket és rendszeresen képezi magát a befektetések terén, de semmit nem csinál a rá bízott pénzzel.
Ennek ellenére, az USA egyik legeredményesebb nyugdíjalapjával alapjával büszkélkedhet.
A titok pont az egyszerűség. Feleslegesen nem ad-vesz, így nincs extra költség, ami erodálná a portfóliót és a profitot.
Tisztában van a saját korlátaival, miszerint nem képes átlátni az egész piacot, nincs jövőbe látó varázsgömbje és nem rendelkezik bennfentes információkkal se.
Az elmúlt években egyre népszerűbbé váltak az úgynevezett passzív alapok, ahol az alapkezelő csak bevásárol és tartja a papírokat. Ahelyett, hogy megpróbálná megverni a piacokat, inkább együtt mozog velük.
Ennek az elgondolásnak a legnagyobb képviselője a Vanguard alap, ahol már több mint 3.000 milliárd USD-t kezelnek szintén passzív stratégiával.
A semmittevés nem olyan szexi mintha folyamatosan kereskednénk. Nincsen neki vad romantikája, nem hangos, nincsenek mellékelve szédületes sikertörténetek az ezerből egyről.
Egyszerűen csak eredményes.
Az egyszerűség a befektetések terén felülírja az összetettséget. Erre szintén jó példa Warren Buffett, aki a munkájának 80%-t olvasással tölti és elmondása szerint évente elég 1* jó döntést hoznia.
Ha egy 35 milliárd dolláros alapnál jobban bevált a passzivitás, miért kellene egy kisbefektetőnek bonyolult stratégiákon törnie a fejét? Miért kellene folyamatosan azt lesni, hogy mit adjon el és vegyen helyette?
2 óriási probléma van a folyamatos ki-be ugrálással, a rendszeres kereskedéssel:
- Sokba kerül. Először nem tűnik annak mert csak azt számolják, hogy ha 10%-ot nyerek és 1% volt a költség, akkor is marad 9%. Ez az elméletben van csak így, a gyakolatban van veszteség is és nullás kereskedések is, a költségek pedig csak gyűlnek.
- A legtöbben akkor adnak el amikor lent vannak az árfolyamok és akkor vesznek amikor fent. Az érzelmek diktálják a viselkedést és a tapasztalatlan befektetők és spekulánsok tökéletesen ráéreznek arra, hogy mikor nem kellene hozzányúlni a pénzükhöz. Elég egy rosszul időzített ki-be szállás és máris két számjegyű veszteséget realizáltunk.
A kisbefektetőkre hatványozottan igaz, hogy teljesen felesleges állandóan kereskedniük. Sokkal helyesebb ülni, várni és együtt mozogni a piaccal. A legtöbb esetben évente elég egyszer változtatni a portfólión. A sikerhez pedig nem kell más mint egy befektető + egy tanácsadó + türelem. Pont úgy ahogy a Steven Edmundson által vezetett 35 milliárd dolláros alapnál.
Forrás: http://www.wsj.com/articles/what-does-nevadas-35-billion-fund-manager-do-all-day-nothing-1476887420
borító: istock
