Az infláció tipikusan az a pénzügyi fogalom, amiről mindenki hallott már. A legtöbben pár szót és összefüggést is el tudnak róla mondani, de a pontos meghatározását, a gazdaságra és a megtakarításokra gyakorolt hatását már nagyon kevesen.

Miért gondoljuk úgy, hogy az infláció nagyobb problémát jelent Önnek a hosszútávú megtakarítási céljainak eléréséhez, mint a 0%-os kamatkörnyezet? Mire a cikksorozatunk végére ér, biztos vagyok benne, hogy egyértelmű lesz.

E témakör taglalását azért is tartjuk időszerűnek, mert 2021. nyarán már 5,3% os inflációt mértek, nagyobbat, mint bármikor az elmúlt 9 évben.

Mi az infláció?

Inflációról akkor beszélhetünk, ha a pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése mellett, az árszínvonal növekedést mutat. Máshogy megfogalmazva, a gazdaságban több pénz forog, mint amit el akarnak, vagy el tudnak költeni a fogyasztók.

Akár a saját életünkből is kiindulva azt gondolhatnánk, hogy nincs olyan pénzmennyiség, amit egy adott idő alatt ne tudnánk elkölteni. Pedig az elmúlt 200 évben a globális gazdaságban hol rövidebb, hol hosszabb időre, de előfordul kisebb nagyobb infláció.

A modern közgazdaságtan az első inflációs sokkot, másnéven hiperinflációt az amerikai polgárháború idejére teszi. Ekkor még szorosan az aranyhoz kötötték a forgalomban lévő pénz mennyiségét. A háborús kiadás fedezése érdekében leváltak az aranystandardól, és addig ismeretlen mennyiségben folyt a friss pénz nyomtatása, fedezet nélkül. A jelentős készpénz többlet és a dollár bizalomvesztése drasztikus leértékelődéshez, inflációhoz vezetett.

Sokáig Magyarország tartotta a hiperinflációs világcsúcsot. 1945-46 között a pengő havi inflációs mutatója 41.900 billió százalékos volt, azaz 15 óránként duplázódtak az árak.

hiperinfláció magyarországon

Azóta több ország, például Zimbabwe, Fehéroroszország vagy éppen Venezuela is produkált meghökkentően magas hiperinflációt. További érdekességeket a hiperinflációról ITT olvashat. 

Szerencsére az infláció elburjánzása az esetek túlnyomó többségében ritka. Sokkal inkább egy lassú, észrevétlen folyamat. Kicsit olyan, mint a klímaváltozás. Évről évre alig érzékelhető, de 50-100 éves távlatból nézve megdöbbentő felismerésekre jutunk.

Az egyik fontos tévhit, hogy az árak drágulása nem minden esetben jelent automatikusan inflációt is. Gondoljunk csak bele, ha például tömegesen elfagy itthon a sárgabarack, vagy valamilyen áruból, szolgáltatásból kevesebb van a piacon, mint amekkora kereslet lenne rá, annak törvényszerűen meg fog növekedni az ára. Tehát ezek a folyamatok a gazdaságban lévő pénz mennyiségétől függetlenek.

Ha azonban az ország gazdasági teljesítményét meghaladó mértékben növekszik a pénzmennyiség, akkor előbb vagy utóbb az alaptermékektől a luxuscikkeken át a szolgáltatásig, mindennek emelkedni fog az ára, közel egyidejűleg, – ekkor már inflációról beszélhetünk.

A gazdaságban lévő pénz mennyiségét és az inflációs cél meghatározását az adott ország jegybankja látja el a monetáris intézkedés keretén belül.

az infláció következtében pénzünk vásárlóértéke folyamatosan csökken.

A legtöbb ország és deviza mérhető inflációs mutatóval rendelkezik. Amennyiben kíváncsi arra, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan alakultak az egyes devizák inflációs mutatói, akkor kattintson IDE!

Hogyan számoljuk az inflációt?

Az infláció számítását Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH.) végzi.

A KSH munkatársai havonta írják össze az ország településein az üzletekben, a szolgáltatóhelyeken és a piacokon 140 árucsoport, kb. 1000 reprezentáns árát. Ezek árváltozásának kimutatását a fogyasztóiár-index képezi le. Az index a háztartások által megvásárolt termékek és szolgáltatások árának, bizonyos időszakon belüli átlagos árváltozását mutatja. Magától értetődik, hogy a fogyasztóiár-index nem csak az áremelkedést méri, hanem a stagnálást, illetve az árak csökkenését is.

 

Elsősorban megkülönböztetjük az infláció üteme alapján:

  • Lassú (kúszó) infláció: néhány százalékos infláció, lassú és kiszámítható pénzromlás, ami még kívánatos a fejlődő gazdaságnak.
  • Vágtató infláció: nagyobb, mint néhány százalék, de még nem billenti fel a gazdaság egyensúlyát.
  • Hiperinfláció: a gazdaság egyensúlyát felbillentő kezelhetetlen árváltozás, veszélyes mértékű infláció (mint például a német márka esete), csak szigorú állami beavatkozással megfékezhető jelenség.

Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások, pl. az ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások) nem szerepelnek benne. Havonta országosan mintegy 80 000 ár gyűlik össze az árindexszámításhoz.

 

reprezentánsokat tartalmazó termékek és szolgáltatások köre folyamatosan változik, a KSH törekszik arra, a viszonylag nagy volumenű eszközöket mérje.

Ilyen például: csont nélküli rövidtarja, gyorsfagyasztott pizza, bontott csirke, szárazkolbász, ketchup, UHT tej, capuchino, burgonya, szőlő, szilva, foghagyma, tojás, uborka, Coca-Cola, Gyümölcs és natúr joghurt, vörösbor, rétes és finomliszt, Pihilip Morris blue, győri édes keksz, férfi farmernadrág, női télikabát, női félcipő, gyermekpóló, szintetikus nyakkendő, műanyag kerti karosszék, hímzőfonal…

 

Azonban a reprezentánsok közül van jónéhány extrém termék és szolgáltatás is, amivel a legtöbben életünk során maximum 1-1 alkalommal vagy egyáltalán nem találkozunk.

 

Ilyen például: LCD Led televízió, zsebszámológép, műanyag furulya, babaágy, pelenkázó nélkül, tanuló gitár, olajtöltésű villanyradiátor, brikett, szén, porszívó 600-900W, kézi metszőolló, porcelán WC csésze, turistatérkép, Nissan Qashqai, Suzuki Vitara, Volkswagen Polo, Mazda 6, Blikk, Story magazin, Magyar kártya, kék neonhal, akváriumi díszhal, ötös lottó heti szelvény, London-Budapest repülőút, szolárium 1 perc…

 

A teljes listát és az infláció számításának részletes módszertanát a KSH oldalán keresztül, ITT érheti el.  

 

Fontos megjegyezni, hogy az infláció számításának metodikáját rendkívül sok kritika éri világszerte, hiszen valóban torz értékeket kapunk. Az Ön fogyasztói kosara, legalább annyi átfedést, mint ahány eltérést mutathat az enyémmel.

Továbbá jelentős különbségek lehetnek a városokban, vagy vidéken élő, valamint az eltérő korosztályú és anyagi hátterű társadalmi csoportok között.

Némiképp javult a helyzet azzal a változtatással, hogy a nyugdíjasoknak külön indexet hoztak létre, ahol nagyobb arányban kerülnek számításra a gyógyszerek, az alapélelmiszerek és az egyes szolgáltatások.

Tehát annak érdekében, hogy megkapjuk a saját fogyasztási kosarunk valós inflációját, rendszeresen vezetnünk kéne a kiadásainkat. Egy excel táblázatban vezetnünk kéne, hogy az egyes termékeket és szolgáltatásokat mennyiért vásároltuk meg egy adott napon, majd ezeket az adatokat egy év múlva összevetjük a teljes listával. Ekkor kiderül, hogy valójában mennyivel fizetünk többet. Ezt természetesen nagyon kevesen teszik meg a társadalom tagjai körül, ők azonban jelentős eltérést tapasztalhatnak a KSH által jelentett adatokkal.

fogyasztói árindex alakulása

forrás: infostart.hu

A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát reprezentálják. Felülvizsgálatuk évente történik.

 

Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl. hatósági árdöntések, időjárás, világpiaci ármozgás stb.) feltárja az infláció ún. keménymagjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, kihagyva a következő tételeket:

  • nem feldolgozott élelmiszerek
  • háztartási energia
  • járműüzemanyagok
  • a TB által támogatott gyógyszerek
  • hatósági áras szolgáltatások
  • saját tulajdonú lakásszolgáltatás 

forrás: KSH

 

Érdemes beleszámolnunk még a fogyasztási kosarunkban lévő termékek és szolgáltatások minőségi romlását is. Ide tartozik például, ha ugyanazon az áron kedvenc magazinunk 20% -al csökkentette a lapok számát, vagy a kedvenc ruhamárkánk anyagainak a minősége 30 mosás után eddig ismeretlen romlást, fakulást mutat.

Kíváncsi arra, hogy 1985 és 2020 között évente mekkora inflációt mértek hazánkban? A részletes kimutatásért kattintson IDE!

Az európai unió tagországai között Románia után Magyarországon mérték a legmagasabb inflációt 2000 és 2020 között, számszerűleg 117,8%-ot. A teljes kimutatás megtekintéséhez kattintson IDE!

az infláció alakulása hazánkban 2000 től 2020 ig több mint 117% volt.

Hogyan alakulhat ki az infláció egy gazdaságban?

Keresleti inflációról akkor beszélhetünk, ha a gazdaságban a fogyasztók részéről a kereslet nagyobb, mint a kínálat. Ebben az esetben az árak jelentős növekedéssel reagálnak a kereslet élénkülésére.

A Covid-válság utáni hónapokban számos esetben ismerhetjük fel a keresleti oldalról megjelenő inflációt.

Jelentős keresletbővülés mutatkozik például az elektromos autóktól kezdve a mobiltelefonokon át a játékkonzolokig, azonban a chiphiány következtében akadoznak az ellátási láncok, ezzel párhuzamosan az árak jelentős emelkedést mutatnak.

Ezt a hatást figyelhetjük meg az építőiparban is. A megnövekedett építési igényt nem tudja a kivitelezői, valamint a nyersanyag piac ebben az ütemben kiszolgálni. Többek között a fa- és szigetelőanyag, vagy a vasáruk terén nem ritka, hogy az árak terén akár 100%-os áremelkedést tapasztalhatunk, fél év leforgása alatt.

Ha jelentős pénz összpontosul a háztartásoknál, az óhatatlanul növekvő kiskereskedelmi forgalmat generál, amit a gazdasági döntéshozók, befektetési szakemberek és maga a jegybank is örömmel fogad.

Miért? Az optimista pénzköltés egyértelmű jele a fogyasztói bizalom növekedésének.

Kínálati infláció során az ellátási és szolgáltató oldalról jelentkezik jelentős árnövekedés. Ezt a hatást kiválthatja például a deviza gyengülése is (az elmúlt 5 évben a forint több mint 25%-ot gyengült az euróhoz képest). A forint folyamatos romlásával például a külföldről behozott élelmiszerek, áruk folyamatosan magasabb áron kerülnek a boltok polcaira, amely növekvő kiadást nekünk, fogyasztóknak kell megfizetni.

A bérek jelentős növekedése is inflációs nyomást gyakorolhat. Látványos bérrobbanás főleg akkor tud kialakulni, ha egy adott szektorban, vagy akár a gazdaság nagyobb részében érezhetően kevesebb a (szakképzett) munkaerő, így rákényszerülnek a cégek arra, hogy egyre nagyobb bérrel csábítsák magához a dolgozókat.

 

Milyen hatással van az infláció a gazdaságra?

Elsőre meglepőnek tűnhet, de egy jól működő, kiegyensúlyozottan növekvő gazdasághoz elengedhetetlen némi infláció, un. kúszó infláció. Ennek mértéke a vezető jegybankok többségénél kb. 2% körül alakul (konjunktúrában). Hasonlóan a főzéskor használt csipet sóhoz, meg kell találni az ideális mértéket ebben is.

Ha ez nincs, akkor akár negatív infláció, un. defláció köszönthet be. Ez első hallásra nem is tűnik problémának, azonban, ha alaposabban belegondolunk rájövünk, hogy ez nem jelent mást, minthogy a pénzáramlás mértéke jelentősen csökken a gazdáságban.

A lakosság, a vállalatok, sőt, még a kormány is kevesebb pénzt költ. Megállnak a beruházások, a megtakarítások folyamatosan nőnek, hiszen a pénz értéke is növekszik (ezt a folyamatot látjuk kiteljesedni Japánban is). Csökken az új munkahelyek száma, amely jelentősen csökkentheti a gazdasági aktivitást és GDP bővülését.

Ideális esetben, ha egy ország éveken át tartani tudja az előre meghatározott inflációs célját, a gazdasági szereplők kínálatainak árnövekedését le tudják követni a bérek folyamatos emelkedése. Így a fogyasztókat nem sokkolják a látványos áremelkedések.

boldog vásárlás a mértékletes infláció esetén

Magyarországon arra vagyunk kondicionálva, hogy féljünk az inflációtól. Ami részben érthető is, hiszen a rendszerváltás óta több száz százalékot romlott a forint vásárlóereje. Olyan évek borzolták a kedélyeket, mint például 1991, amikor 35% feletti volt az infláció. De ezt követő években is még számos alkalommal volt kétszámjegyű a forint inflációs mutatója.

A 2008-as válság kezelésének egyik bevált módszere az volt, hogy az alapkamatokat 0% körüli értékre csökkentsék és tartósan ezen a szinten tartsák. Ez annyira hatékony stratégiának bizonyult, hogy a jegybankok azóta is rekord alacsonyan (vagy akár mínusz szinten) tartják az alapkamatukat.

A jegybank állampapírokat bocsájt ki, hogy fedezze a folyamatosan növekvő államadósságot. Az alacsony kamatkörnyezet miatt nem kell jelentős kamatterheket viselnie, miközben az infláció mértékének megugrása sok esetben felette van ennek a szintnek, így az állampapír tulajdonos nem tud elérni un. reálhozamot, tehát infláció feletti hozamot elérni befektetésével. Tehát egészen egyszerűen a jegybankok elinflálják az államadósságukat.  

Részben ezért se várható. hogy a következő években jelentősen növekednének az alapkamatok.

Az infláció számítását sok vád éri. Az egyik leggyakrabban felhozott kifogás vele szemben, hogy az ingatlanok áremelkedése nagyon kis mértékkel kerül bele a számításba.

Ez a számítási mód egyébként európai sztenderdnek számít. Ha az amerikai metodológiát használná a KSH., akkor a legutóbb márt 5,1%-os infláció 7,5-8%-ra is felugrana. Gondoljunk csak bele, Magyarország kedven befektetése az állampapír, ezek közül is a Máp+ a legkedveltebb. Lépcsőzetes kamatozása 3,5%-ról indul és az 5. év végére eléri a 6%-ot. Évesített kamata 4,95%-ra jön ki, nominál értékben, tehát inflációval nem súlyozva.

Tehát az infláció 5% körüli értékével az 5 éves futamidő végén a kamatokkal együtt is kisebb lesz pénzünk vásárlóértéke, mint ma.

 

A jegybankok gazdaságbefolyásoló tevékenysége.

Elsődleges fegyverük a már említett alapkamat szintjének változtatása. Ha kamatot csökkent a jegybank akkor többek között:

  • a kereskedelmi bankok kedvezőbb kamatokkal tudnak hitelt kihelyezni a gazdaságba.
  • kevésbé éri meg pénzt lekötni, csökkennek a megtakarítások
  • ezek által több pénz kerül a gazdaságba
  • növekszik az infláció
  • a deviza leértékelődésnek indul.

Ha kamatot emel a jegybank, akkor ezeknek a folyamatoknak az ellenkezője zajlik le.

Az elmúlt évtizedben a legtöbb vezető jegybank rengeteg pénzt pumpált a gazdaságba. Ennek a pénzszórásnak a csúcsán egyértelműen az Amerikában lezajlott „helikopterpénzek” állnak, amely alanyi jogon közvetlen pénzügyi transzfert biztosítottak szinte a teljes lakosság számára.

Célja egyértelmű volt: a lakosságnak minél szabadabban felhasználható pénzt kell juttatni ahhoz, hogy költekezhessen, beindítva ezzel a gazdaság szekerét. Mellékhatásként – várható módonfelhajtották az eszközárakat és az inflációt is.

Ezzel párhuzamosan a gazdasági élénkítést elősegítve az amerikai jegybank (FED) rekord alacsonyra vágta az alapkamatot, így a lakosság és a vállalatok kedvező feltételek mellett tudnak hitelhez jutni. A hitelállomány kihelyezését is árgus szemmel figyelik a szakemberek, hiszen a túlzott hitelezés könnyen hitelválságot idézhet elő. 2008 réme még élénken él a monetáris szakemberek emlékezetében…

Látható tehát, hogy a végtelen lazításnak és pénzosztásnak súlyos következményei lehetnek.

Hozzáteszem bármilyen jegybanki változtatásnak hónapokkal vagy akár évekkel később lehet hatása, közel sem olyan gyors lefolyású, mint amikor autónk kormányát visszarántjuk a szakadék elől az útra.

Mindezek mellett a hazai helyzet több szempontból sajátos képet mutat. Az alacsony kamatok mellett az infláció közel 10 éves csúcson van és ha ez nem lenne elég, az elmúlt másfél évben a környező ország devizája közül a forint romlásának mértéke volt a legnagyobb.

A forintot egy, a gazdaság számára optimális szinten kell tartani az euróval szemben, ami valahol 345-365 között lehet.

Mindamellett muszáj megtalálni azt az ideális alapkamat szintet is, ami visszafogja az infláció rohamos növekedését, miközben a gazdaság is talpra tud állni a recesszióbál. Az MNB nincs könnyű helyzetben.

Következő levelünkben kizárólag arra fókuszálunk, hogy hogyan tudja legyőzni a jelenlegi kiugró inflációt a 0%-os kamatkörnyezet ellenére is!

 

Az infláció elleni küzdelmünk talán legfontosabb pontjához érkeztünk.

Most, hogy ismerjük a természetét, a számítását, a gazdaságra és a megtakarításunkra gyakorolt hatását már csak azt kell tudnunk, HOGYAN győzhetjük le ezt az alattomos fenevadat, ami elsorvasztja pénzünk értékét.

Az 5,3% -os infláció mellett a forint tovább gyengült, célba is vette a 360-as szintet az euróval szemben. Jól látható, hogy a pár héttel ezelőtti MNB kamatemelés nem érdekli már a piacokat, hatása csak átmeneti volt.

A nagy jegybankok arra számítanak, hogy az inflációs sokk csak átmeneti lesz. Meglátjuk…

Mindenesetre ettől függetlenül az elmúlt 1 évben jelentősen nőtt a hazai lakosság megtakarítása. Nem meglepő módon a több száz milliárdnyi összeg kétharmada magyar állampapírban landolt, de jelentősen nőtt a befektetési alapokban és az egyedi részvényekben tartott összeg is.

Az továbbra is rejtély a számomra, hogy a napjaink 0%-os kamatkörnyezete és a kiugróan magas infláció mellett tavaly miért nőtt 18% -kal a bankbetétekben tartott pénze a lakosságnak?!?! Ennek közel harmadát még le se kötik a tulajdonosaik.

Gondolom, a lakosság ezen része nem számolja ki, hogy évről-évre mennyivel ér kevesebbet a pénze. Ha erről kimutatást küldenének a bankok, talán többen kapnának a fejükhöz.

Előző levelünkben bemutattuk, hogy az állampapírok nagyrészre (köztük a MÁP+, 4,95%-os kamatozás/ év) infláció alatt teljesít.

Ha már valaki mindenképp állampapírban gondolkozik, az inflációkövető állampapír, vagy a nagyon hosszú távú babakötvény kompenzálhatja némiképpen az inflációt, de ebben sem vagyok biztos.

Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni az ügyfeleinknek, hogy NE GONDOLKOZZANAK NOMINÁL KAMATBAN, hanem REÁL KAMATOT nézzenek (tehát az inflációt vonják ki a nominál kamatból, hiszen ekkor kapják meg befektetésük valós eredményét – költségek).

Befektetőként az inflációs mutatón legalább olyan fontos a szemünket tartani, mint a kamatokon vagy a költségeken!

 

Hogyan lehet a 0% -os kamatkörnyezet ellenére reálkamatot elérni?

Nyugati jegybankok a gazdaságélénkítés érdekében több százmilliárdos pénzügyi transzfert juttattak el a lakossághoz, vállalatokhoz, amely összegek nagyrésze a pénz- és tőkepiacokon került befektetésre. Ez a folyamat, valamint a több mint egy évtizede tartó rekord alacsony kamatkörnyezet és a most megjelenő inflációs sokk a befektetők figyelmének a központjába helyezte a részvénypiacot.

Nem egy ismeretlen Szent-Grálról beszélünk, hiszen közel 150 éve bizonyítja, hogy megfelelő papírokkal és egy nagyadag türelemmel a leghatékonyabb megoldásnak számít többek között az infláció leküzdéséhez is.

Vegyük például Amerika legmeghatározóbb részvényindexét, az S&P 500 -at. Az elmúlt 50 évben nem találunk olyan szakaszt, amikor 10-15 éves időtávon a kamatoknál + az inflációnál alacsonyabb eredményt értünk volna el általa. De ezenkívül még számos más piacot, részvényt lehetne kiemelni.

A Fidelity alapkezelő 1926-tól 2016-ig összevetette a részvényekkel a kötvényeket, rövid lejáratú állampapírokkal és az inflációval. Az eredmény megdöbbentő lett! Az ábrát ITT tudja megnézni.

 

A részvény tulajdonrészt megtestesítő értékpapír.

Megvásárlásával tulajdonrészt szerez egy részvénytársaságba.

A cégek automatikusan beépítik a termékek és szolgáltatások áraiba az inflációt, azonban profitjukra közvetlen behatást gyakorol a bérinfláció is.

Az elmúlt évek során egyre több alapkezelő keres hosszútávú pozíciót részvényekben és az alternatív eszközökben.

 

Tegyen Ön is úgy, mint az alapkezelők: Gondolkozzon portfolióban!

Kockázatvállalásának, céljainak és anyagi lehetőségeinek megfelelően egyszerre több eszközt tartson a befektetési kosarában:

  • 5-15% -nál nem érdemes több pénzt állampapírban tartania, erre is inkább egyfajta biztonsági tartalékként tekintsen.
  • Mindenképp kerülje el, hogy jelentősebb összeget készpénzben, bankbetétben, vagy pénzpiaci alapban tartson.
  • Forintos eszközök sokkal kisebb arányban legyenek portfoliójában, mint a deviza alapúak, 2 okból kifolyólag: dollárban, euróban denominált értékpapírból sok ezerszer több érhető el a piacon, mint a forintos eszközökből, ráadásul ezekkel szemben a forint folyamatosan gyengül.

 

A 2020-as év a technológiai és elektromos autó piaci papírok szárnyalásáról szólt. Ahogy ilyenkor várható, ezeknek a papíroknak a többsége már extrém magas értékelésen fut, tehát ezeknek a cégeknek a könyv szerinti értéke alacsonyabb, mint amit a részvényárfolyama mutat.

Teljesen mindegy, hogy milyen évet írunk, mindig vannak sláger termékek, szektorok a tőzsdéken. Amikor már a szomszéd is ezekről beszél és a közösségi oldalakról csak úgy folyik ezeknek a cégeknek a sikere, akkor tudjuk, hogy jelentős túlértékeltségről van szó. Ne kövesse a nyájat!

Az egyik legfontosabb alaptétel, hogy mindig gondolkozzon hosszútávon, tehát legalább 6-8 évben, de klasszikus esetben 10 év feletti befektetési horizontról beszélhetünk. Soha ne essen bele a spekuláció csapdájába!

A hosszútávú trendek formálódnak, ráadásul a mostani válság miatt számos szektor, vállalat került ideális vételi pozícióba, mint például:

  • pénzügyi szektor,
  • egészségügy, gyógyszergyártás,
  • nyersanyag és energetikai szektor,
  • megújuló energiaforrásokkal foglalkozó cégek (ESG),
  • kiskereskedelmi termékeket forgalmazó vállalatok.

 

Ráadásul ezek közül számos cég növekvő passzív bevételt, akár 3% feletti osztalékot fizet a tulajdonosoknak.

 

Érdemes lokális alapon is színeznie befektetési portfólióját!

Ehhez ideális hátteret nyújtanak a feltörekvő piacok. A számos haszonérv közül csak néhányat emelnék ki:

  • Többségük hatékonyabban kezelte a vírust és a gazdasági visszaesést, mint a fejlődő országok nagyrésze.
  • A feltörekvő piacok jól diverzifikáltak, a fogyasztás és a technológia fejlődése játszik a legnagyobb szerepet a növekedésben.
  • A fejlődő országok vállalatai átugrották a fejlett vállalatok hosszútávú fejlődési lépcsőit az innováció segítségével (2020-ban már több szabadalmi engedélyeztetést adtak be Kínában, mint a Amerikában).
  • 2025-re Kína e-kereskedelmi piaca 1000 milliárddal nagyobb lesz, mint az USA-é.
  • A feltörekvő országokban jelentős jövedelem növekedés tapasztalható az elmúlt évtizedekben, ezáltal rohamosan nő a belső fogyasztás és a szolgáltatások iránti kereslet. Amíg a 2030-ra a középosztály fogyasztása várhatóan a fejlődő piacokban 193%-os és az ázsiai országok 343%-os növekedést fognak elérni, addig a fejlett országokban ez a szám csupán 10% lesz.
  • Egyre több feltörekvő piaci vállalat nő globális cégóriássá.

forrás: Franklin Templeton

Fontos megjegyezni, hogy a részvény befektetést magas kockázat jellemzi. Jelentős árfolyammozgás, vagy akár a vállalat megszűnése is előfordulhat, ezért, ha egyedi papírokat szeretne vásárolni, tájékozódjon, tanuljon és kérje ki szakember véleményét is.

Soha ilyen szépen nem ragyogott a válságfém!

A tavalyi tőzsdei összeomlást követően az arany árfolyama meredek emelkedésbe kezdett.

Sokan alternatívát keresve és találva aranyba helyezték megtakarításuk jelentős részét. Az árfolyam soha nem látott magasságokba, 2000 usd/uncia szint felé emelkedett. Az ezüst árfolyama még nagyobb emelkedésen van túl.

Számos jegybank, köztük az MNB is jelentősen növelte az aranytartalékát.

Klasszikus menekülőeszköz, amely hosszabbtávon reál hozamot képes elérni, mellette a kockázatporlasztás egyik legelfogadottabb eszköze is egyben.

Árfolyama akkor teljesít kiugróan, ha jelentős gazdasági vagy geopolitikai kockázatok érezhetőek a világban, vagy növekszik az infláció, a bizalom tovább csökken a (fiat) pénzrendszerrel szemben.

Arany befektetés

Az arany nem fizet osztalékot, nem termel cash flowt, „csupán” értékmegőrzésre szolgál már évezredek óta. Az arany befektetésről további részletet ITT olvashat. 

 

Az ingatlanpiac hatalmas emelkedésen van túl.

Az ingatlanpiac emelkedése hazánkban és a nagyvilágban egyaránt magasan infláció feletti értéket mutat, ha csak az elmúlt 10 évet vesszük számításba. Budapesten ezidő alatt legalább duplázódtak a lakóingatlanok négyzetméterárai.

az elmúlt 10 évben ideális menedékeszköznek számított az ingatlan az inflációval szemben

Évek során jelentősen növekedtek a háztartások készpénzállománya, közben alacsony kamatszint mozdulásra bírt rengeteg embert, ráadásul most olcsó hitelhez is jutni. Ez a piaci környezet tökéletes táptalajt biztosított egy ingatlan boomhoz, amelynek szelét még mind a mai napig érezzük.

 

Összefoglalás

Bármelyik befektetésről is legyen szó, a legfontosabb tanács, hogy mindig portfolióban gondolkozzon.

A diverzifikáció nem pusztán azt jelenti, hogy egynél több eszközt kell tartania, hanem sokkal inkább az itt felsorolt lehetőségek tervszerű, átgondolt, arányosított kombinációját jelenti.

A most felsorolt alternatívák közül magasan az ingatlan befektetéshez kell a legtöbb pénz és akkor még mindig csak legfeljebb 1-2 ingatlanunk lesz. Több ingatlanból álló portfóliót Magyarországon viszonylag kevesen engedhetnek meg maguknak.

Ezzel szemben a globális értékpapírpiacon a konzervatív állampapíroktól kezdve a vállalati kötvényeken át a részvényekig minden megtalálható. Tehát ebben az esetben, valódi diverzifikált portfóliót akár már pár millió forinttól is elérhet.

Mindenképp aktív menedzsmentben gondolkozzon, olyan szakértői háttérrel, amely figyelemmel kísérik a piacok változásait. Ehhez tökéletes alternatívaként szolgálnak a befektetési alapok és az ETF -ek. Ezek mindegyike akár több száz befektetési eszközt is tartalmazhat egy kosáron belül. Több ezer módozatuk érhető már el az Ön számára, több devizában és kockázatvállalásnak megfelelően.

Számos ingatlanalapot is elérhet, amelyek komplett régiókat, országokat fednek le.

 

Nem túlzás azt mondani, hogy történelmi időket élünk a befektetési piacon. Két választ adhat erre a helyzetre:

  • vagy hagyja, hogy pénze vásárlóereje lassan, de biztosan egyre kevesebbet érjen,

  • vagy vállal valamekkora kockázatot annak érdekében, hogy reálhozamot érjen el.

 

Tapasztalatunk szerint a magyar lakosság csupán 4%-a választja a második opciót.

Nekik szól a bővebb tájékoztatónk az osztrák privát banki szolgáltatásról:

https://inwestmentors1.ac-page.com/osztrakprivatbank