Az infláció tipikusan az a pénzügyi fogalom, amiről mindenki hallott már. A legtöbben pár szót és összefüggést is el tudnak róla mondani, de a pontos meghatározását, a gazdaságra és a megtakarításokra gyakorolt hatását már nagyon kevesen. Azonban mindannyiunk megélhetési költségeire és megtakarításaira rendkívül káros hatást gyakorolhat ennek elburjánzása.
Miért gondoljuk úgy, hogy az infláció nagyobb problémát jelent Önnek a hosszútávú megtakarítási céljainak eléréséhez, mint a 0%-os kamatkörnyezet?
Mire a cikksorozatunk végére ér, biztos vagyok benne, hogy egyértelmű lesz.
E témakör taglalását azért is tartjuk időszerűnek, mert idén februárban már 8,3% (2022 február) volt az infláció Magyarországon, nagyobb, mint bármikor az elmúlt 15 évben.
Mi az infláció?
Inflációról akkor beszélhetünk, ha a pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése mellett, az árszínvonal növekedést mutat. Máshogy megfogalmazva, a gazdaságban több pénz forog, mint amit el akarnak, vagy el tudnak költeni a fogyasztók.
Akár a saját életünkből is kiindulva azt gondolhatnánk, hogy nincs olyan pénzmennyiség, amit egy adott idő alatt ne tudnánk elkölteni. Pedig az elmúlt 200 évben a globális gazdaságban hol rövidebb, hol hosszabb időre, de előfordul kisebb nagyobb infláció.
A modern közgazdaságtan az első inflációs sokkot, másnéven hiperinflációt az amerikai polgárháború idejére teszi. Ekkor még szorosan az aranyhoz kötötték a forgalomban lévő pénz mennyiségét. A háborús kiadás fedezése érdekében leváltak az aranystandardól, és addig ismeretlen mennyiségben folyt a friss pénz nyomtatása, fedezet nélkül. A jelentős készpénz többlet és a dollár bizalomvesztése drasztikus leértékelődéshez, inflációhoz vezetett.
Sokáig Magyarország tartotta a hiperinflációs világcsúcsot. 1945-46 között a pengő havi inflációs mutatója 41.900 billió százalékos volt, azaz 15 óránként duplázódtak az árak.
Azóta több ország, például Zimbabwe, Fehéroroszország vagy éppen Venezuela is produkált meghökkentően magas hiperinflációt. További érdekességeket a hiperinflációról ITT olvashat.
Szerencsére az infláció ilyen mértékű növekedése az esetek túlnyomó többségében ritka. Sokkal inkább egy lassú, észrevétlen folyamat. Kicsit olyan, mint a klímaváltozás. Évről évre alig érzékelhető, de 50-100 éves távlatból nézve megdöbbentő felismerésekre jutunk.
Az egyik fontos tévhit, hogy az árak drágulása nem minden esetben jelent automatikusan inflációt is. Gondoljunk csak bele, ha például tömegesen elfagy itthon a sárgabarack, vagy valamilyen áruból, szolgáltatásból kevesebb van a piacon, mint amekkora kereslet lenne rá, annak törvényszerűen meg fog növekedni az ára. Tehát ezek a folyamatok a gazdaságban lévő pénz mennyiségétől függetlenek.
Ha azonban az ország gazdasági teljesítményét meghaladó mértékben növekszik a pénzmennyiség, akkor előbb vagy utóbb az alaptermékektől a luxuscikkeken át a szolgáltatásig, mindennek emelkedni fog az ára, közel egyidejűleg, – ekkor már inflációról beszélhetünk. A gazdaságban lévő pénz mennyiségét és az inflációs cél meghatározását az adott ország jegybankja látja el a monetáris intézkedés keretén belül.
A legtöbb ország és deviza mérhető inflációs mutatóval rendelkezik. Amennyiben kíváncsi arra, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan alakultak az egyes devizák inflációs mutatói, akkor kattintson IDE!
Hogyan számoljuk az inflációt?
Az infláció számítását Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH.) végzi.
A KSH munkatársai havonta írják össze az ország településein az üzletekben, a szolgáltatóhelyeken és a piacokon 140 árucsoport, kb. 1000 un. reprezentáns árát. Ezek árváltozásának kimutatását a fogyasztóiár-index képezi le.
Az index a háztartások által megvásárolt termékek és szolgáltatások árának, bizonyos időszakon belüli átlagos árváltozását mutatja. Magától értetődik, hogy a fogyasztóiár-index nem csak az áremelkedést méri, hanem a stagnálást, illetve az árak csökkenését is.
Az infláció üteme alapján megkülönböztetünk:
- Lassú (kúszó) infláció: néhány százalékos infláció, lassú és kiszámítható pénzromlás, ami még kívánatos a fejlődő gazdaságnak.
- Vágtató infláció: nagyobb, mint néhány százalék, de még nem billenti fel a gazdaság egyensúlyát.
- Hiperinfláció: a gazdaság egyensúlyát felbillentő kezelhetetlen árváltozás, veszélyes mértékű infláció (mint például a német márka esete), csak szigorú állami beavatkozással megfékezhető jelenség.
Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások, pl.: az ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások) nem szerepelnek benne. Havonta országosan mintegy 80 000 ár gyűlik össze az árindexszámításhoz.
A reprezentánsokat tartalmazó termékek és szolgáltatások köre folyamatosan változik, a KSH törekszik arra, a viszonylag nagy volumenű eszközöket mérje.
Ilyen például: csont nélküli rövidtarja, gyorsfagyasztott pizza, bontott csirke, szárazkolbász, ketchup, UHT tej, cappuchino, burgonya, szőlő, szilva, foghagyma, tojás, uborka, Coca-Cola, Gyümölcs és natúr joghurt, vörösbor, rétes és finomliszt, Philip Morris blue, győri édes keksz, férfi farmernadrág, női télikabát, női félcipő, gyermekpóló, szintetikus nyakkendő, műanyag kerti karosszék, hímzőfonal…
Azonban a reprezentánsok közül van jónéhány extrém termék és szolgáltatás is, amivel a legtöbben életünk során maximum 1-1 alkalommal vagy egyáltalán nem találkozunk.
Ilyen például: LCD Led televízió, zsebszámológép, műanyag furulya, babaágy pelenkázó nélkül, tanuló gitár, olajtöltésű villanyradiátor, brikett, szén, porszívó 600-900W, kézi metszőolló, porcelán WC csésze, turista térkép, Nissan Qashqai, Suzuki Vitara, Volkswagen Polo, Mazda 6, Blikk, Story magazin, Magyar kártya, kék neonhal, akváriumi díszhal, ötöslottó heti szelvény, London-Budapest repülőút, szolárium 1 perc…
A teljes listát és az infláció számításának részletes módszertanát a KSH oldalán keresztül, ITT érheti el.
Fontos megjegyezni, hogy az infláció számításának metodikáját rendkívül sok kritika éri világszerte, hiszen valóban torz értékeket kapunk. Az Ön fogyasztói kosara, legalább annyi átfedést, mint ahány eltérést mutathat az enyémmel.
Továbbá jelentős különbségek lehetnek a városokban, vagy vidéken élő, valamint az eltérő korosztályú és anyagi hátterű társadalmi csoportok között.
Némiképp javult a helyzet azzal a változtatással, hogy a nyugdíjasoknak külön indexet hoztak létre, ahol nagyobb arányban kerülnek számításra a gyógyszerek, az alapélelmiszerek és az egyes szolgáltatások.
Tehát annak érdekében, hogy megkapjuk a saját fogyasztási kosarunk valós inflációját, rendszeresen vezetnünk kéne a kiadásainkat. Egy excel táblázatban vezetnünk kéne, hogy az egyes termékeket és szolgáltatásokat mennyiér vásároltuk meg egy adott napon, majd ezeket az adatokat egy év múlva összevetjük a teljes listával. Ekkor kiderül, hogy valójában mennyivel fizetünk többet. Ezt természetesen nagyon kevesen teszik meg a társadalom tagjai körül, ők azonban jelentős eltérést tapasztalhatnak a KSH által jelentett adatokkal.
forrás: infostart.hu
A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát reprezentálják. Felülvizsgálatuk évente történik.
Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl. hatósági árdöntések, időjárás, világpiaci ármozgás stb.) feltárja az infláció ún. keménymagjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, kihagyva a következő tételeket:
- nem feldolgozott élelmiszerek
- háztartási energia
- járműüzemanyagok
- a TB által támogatott gyógyszerek
- hatósági áras szolgáltatások
- saját tulajdonú lakásszolgáltatás
forrás: KSH
Érdemes beleszámolnunk még a fogyasztási kosarunkban lévő termékek és szolgáltatások minőségi romlását is. Ide tartozik például, ha ugyanazon az áron kedvenc magazinunk 20% -al csökkentette a lapok számát, vagy a kedvenc ruhamárkánk anyagainak a minősége 30 mosás után eddig ismeretlen romlást, fakulást mutat.
Kíváncsi arra, hogy 1985 és 2020 között évente mekkora inflációt mértek hazánkban? A részletes kimutatásért kattintson IDE!
Az európai unió tagországai között Románia után Magyarországon mérték a legmagasabb inflációt 2000 és 2020 között, számszerűleg 117,8%-ot. A teljes kimutatás megtekintéséhez kattintson IDE!
Hogyan alakulhat ki az infláció egy gazdaságban?
Keresleti inflációról akkor beszélhetünk, ha a gazdaságban a fogyasztók részéről a kereslet nagyobb, mint a kínálat. Ebben az esetben az árak jelentős növekedéssel reagálnak a kereslet élénkülésére. Gondolom, ráismert, hogy napjainkban is pontosan ebben a gazdasági környezetben élünk. Mi történt pontosan?
Az elmúlt 2 évben a legtöbb kormány elengedte a költségvetési hiányukat, elköltve az adott ország éves GDP 10-20-30%-át válságkezelésre. A jegybankok által „kinyomtatott” pénz egy részét közvetlenül a cégek és a polgárok részére folyósították. Ez globálisan több, mint 15 ezer milliárd dollárt jelent, ami tovább fokozta az amúgy is magas megtakarítási rátát (ezek a folyamatok jellemzően a fejlett piacokra voltak jellemzőek).
A lezárások során otthonukba szorultak az emberek és elkezdtek -többnyire online -vásárolni, például tartós fogyasztási cikkeket, elektronikai kütyüket és miegymást.
Ezzel párhuzamosan az ellátási láncok akadozni kezdtek, vagy teljesen befagytak a vírus miatt. Tovább fokozta a helyzetet amikor tavaly tavasszal, egy évvel a Covid-válság elindulásától számítva azt láthattuk, hogy a világ szinte minden pontján egyszerre indult újra a gazdaság, ami vásárlási sokkot okozott.
Látva a brutálisan megugró keresletet a cégek mesterségesen felhajtották az árakat, a legtöbb országban ár-bér spirált hozva létre (pl. Amerikában vagy Magyarországon). Ha ez még nem lett volna elég, a nyersanyagárak is drasztikusan emelkedtek.
Borítékolható volt tehát, hogy az infláció jelentős emelkedésnek indul.
Kínálati inflációról akkor beszélhetünk, ha az ellátási és szolgáltatói oldalról jelentkezik egy jelentős árnövekedés. Ezt a hatást kiválthatja például a deviza gyengülése is (az elmúlt 5 évben a forint több mint 21%-ot gyengült az euróhoz képest). A forint folyamatos romlásával például a külföldről behozott élelmiszerek, áruk folyamatosan magasabb áron kerülnek a boltok polcaira, amely növekvő kiadást nekünk, fogyasztóknak kell megfizetni.
A bérek jelentős növekedése is inflációs nyomást gyakorolhat. Látványos bérrobbanás főleg akkor tud kialakulni, ha egy adott szektorban, vagy akár a gazdaság nagyobb részében érezhetően kevesebb a (szakképzett) munkaerő, így rákényszerülnek a cégek arra, hogy egyre nagyobb bérrel csábítsák magához a dolgozókat.
Anélkül, hogy folyamatosan a belső vagy külső okokat keresnénk, már-már hibáztatásig fajulva, az áremelkedést leegyszerűsítve két tényező okozhatja: visszaeső kínálat vagy növekvő kereslet. Egy versengő piacon az árakat a kereslet és a kínálat találkozása alakítja ki.
Milyen hatással van az infláció a gazdaságra?
Elsőre meglepőnek tűnhet, de egy jól működő, kiegyensúlyozottan növekvő gazdasághoz elengedhetetlen némi infláció, un. kúszó infláció. Ennek mértéke a vezető jegybankok többségénél kb. 2% körül alakul (konjunktúrában). Hasonlóan a főzéskor használt csipet sóhoz, meg kell találni az ideális mértéket ebben is.
A 0% infláció, netán ez alatti érték (defláció) elsőre ideálisnak tűnhet, de aztán rájöhetünk, hogy ha nem növekednek az árak egy kiszámítható pályán, akkor a fogyasztás is megreked és a pénzáramlás jelentősen lecsökken.
A lakosság, a vállalatok, sőt, még a kormányok is kevesebb pénzt költenének. Megállnak a beruházások, a megtakarítások folyamatosan nőnek, hiszen a pénz értéke is növekszik (ezt a folyamatot látjuk kiteljesedni Japánban is).
Csökken az új munkahelyek száma, amely jelentősen csökkentheti a gazdasági aktivitást és GDP bővülését. Ha egy ilyen gazdasági helyzet tartósan fennállna, sokan arra játszanának, hogy majd később, amikor x összeggel kevesebb lesz az adott termék vagy szolgáltatás, csak akkor fizetnek érte. Ezzel befagynak a megrendelések, a termelés és a gazdaság is menthetetlenül recesszióba süllyed.
Ideális esetben, ha egy ország éveken át tartani tudja az előre meghatározott inflációs célját, a gazdasági szereplők kínálatainak árnövekedését le tudják követni a bérek folyamatos emelkedése. Így a fogyasztókat nem sokkolják a látványos áremelkedések.
Magyarországon arra vagyunk kondicionálva, hogy féljünk az inflációtól. Ami részben érthető is, hiszen a rendszerváltás óta több száz százalékot romlott a forint vásárlóereje. Olyan évek borzolták a kedélyeket, mint például 1991, amikor 35% feletti volt az infláció. De ezt követő években is még számos alkalommal volt kétszámjegyű a forint inflációs mutatója.
Sajnos a mai gazdasági folyamatokat látva nincsenek illúzióink afelől, hogy hamarosan ismét 10% felett lesz a hazai infláció…
A hatékony válságkezelés ideális táptalajt nyújt az inflációnak?
A 2008-as válság kezelésének bevált módszere a deficitek növelése és az alapkamat jelentős, akár 0%-os szintre történő csökkentése bizonyult.
A jegybank állampapírokat bocsájt ki, hogy fedezze a folyamatosan növekvő államadósságot. Az alacsony kamatkörnyezet miatt nem kell jelentős kamat terheket viselnie, miközben az infláció mértékének megugrása sok esetben felette van ennek a szintnek, ezáltal az állampapír tulajdonos nem tud un. reálhozamot, tehát infláció feletti hozamot elérni befektetésével.
Tehát egészen egyszerűen a jegybankok elinflálják az államadósságukat.
Ahogy már jeleztük, az infláció számítását sok vád éri. Az egyik leggyakrabban felhozott kifogás ezzel szemben, hogy az ingatlanok és a bérleti díjak áremelkedése nem kerül be a számításba.
Ha ez is benne lenne, akkor a jelenleg mért 8,3% már most 10% felett lenne és akkor még nem beszéltünk a háború okozta hiánygazdaságról, ami tovább tolja felfelé az inflációt.
A jegybankok gazdaságbefolyásoló tevékenysége.
Elsődleges fegyverük a már említett alapkamat szintjének változtatása, emelése. Ha kamatot csökkent a jegybank akkor többek között:
- a kereskedelmi bankok kedvezőbb kamatokkal tudnak hitelt kihelyezni a gazdaságba.
- kevésbé éri meg pénzt lekötni, csökkennek a megtakarítások
- ezek által több pénz kerül a gazdaságba
- növekszik az infláció
- a deviza leértékelődésnek indul.
Ha kamatot emel a jegybank, akkor ezeknek a folyamatoknak az ellenkezője zajlik le.
Látva a rekord magasan álló inflációt (Amerikában 40 éve nem volt ekkora) a FED 03.16.-án a várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal elindította a kamatemelési ciklust, amit majd várhatóan további 5-6 fog idén követni.
Hozzáteszem, bármilyen jegybanki változtatásnak hónapokkal vagy akár évekkel később lehet hatása, közel sem olyan gyors lefolyású, mint amikor autónk kormányát visszarántjuk a szakadék széléről.
Mindezek mellett a hazai helyzet több szempontból sajátos képet mutat. Az alacsony kamatok mellett az infláció 20 éves csúcson van és ha ez nem lenne elég, az elmúlt másfél évben a környező országok devizái közül a forint romlásának mértéke volt a legnagyobb.
A forintot egy, a gazdaság számára optimális szinten kell tartani az euróval szemben, ami nem növeli az inflációt és a gazdaságot sem bénítja.
Továbbá muszáj megtalálni azt az ideális alapkamat szintet is, ami a gazdaságot is talpra tudja majd állítani a háború okozta gazdasági visszaesésből… Nincs könnyű helyzetben az MNB.
Az elmúlt évtizedben a legtöbb vezető jegybank rengeteg pénzt pumpált a gazdaságba. Ennek a pénzszórásnak a csúcsán egyértelműen az Amerikában lezajlott „helikopterpénzek” állnak, amely alanyi jogon közvetlen pénzügyi transzfert biztosítottak szinte a teljes lakosság számára.
A kamatemelés egyik legfőbb hatása, hogy a kereskedelmi bankok egyre több kamatot kapnak a jegybankban tartott pénzük után, amely kamatnövekedés megjelenik a hitelkamatok növekedésében (ezzel lassítják a hitelkihelyezést, kvázi a gazdaság pörgetését) ezzel párhuzamosan a betéti kamatok is nőni fognak (ami szintén arra készteti az embereket, vállalatokat, hogy ne fektessék be a pénzüket, hiszen növekvő kamatbevételt érnek el a bankban pihentetett pénzükre.)
Az infláció elleni küzdelmünk talán legfontosabb pontjához érkeztünk.
Most, hogy a korábbi 2 levelünkből megismerte az infláció természetét, számításának metodikáját, valamint a gazdaságra és a megtakarítására gyakorolt hatását már csak az van hátra, hogy megismerje, HOGYAN győzheti le ezt az alattomos fenevadat, ami elsorvasztja pénze, megtakarítása értékét.
A nyersanyagok, élelmiszerek jelentős drágulásának köszönhetően várhatóan hamarosan elérjük itthon a 10% körüli inflációt. Mit jelent ez a készpénzre nézve?
Az összeg vásárlóértéke 7 év alatt lefeleződik.
Ezzel párhuzamosan a forint is tovább gyengült ebben az évben, várhatóan tartósan 370–380-as sávban fog maradni az euróval szemben.
Ilyen szélsőséges gazdasági és befektetési környezetben továbbra is rejtély a számomra, hogy tavaly a lakosságnak miért nőtt mégis 18% -kal a bankbetétekben tartott pénze?!?!
Az MNB statisztikái szerint a készpénzben lévő megtakarítások mennyisége 5713 milliárd forintos rekordra ugrott tavaly. Ami talán még ennél is meglepőbb, hogy folyószámla betétben 9156 milliárd forint tartunk, mi magyarok.
Hazánkban tehát a legnépszerűbb megtakarításnak a látra szóló betét, valamint a bankbetét számít, ami tartósan infláció alatt teljesít. Ezek összértéke megközelíti a 15.000 milliárd forintot. Ez a teljes magyar államadósság közel 35%-a.
Gondolom, a lakosság ezen része nem számolja ki, hogy évről-évre mennyivel ér kevesebbet a pénze. Ha erről is kimutatást küldenének a bankok, talán többen kapnának a fejükhöz.
Befektetőként az inflációs mutatón legalább olyan fontos a szemét rajta tartania, mint a kamatokon vagy a költségeken!
Reál hozamban gondolkozzon, tehát az inflációt vonja ki az elért kamatból/hozamból (-költségek) és akkor kapja meg befektetésének valódi értékét.
Hogyan lehet a 0% -os kamatkörnyezet ellenére reálkamatot elérni?
Az elmúlt 2 évben főleg a nyugati jegybankok a gazdaságélénkítés érdekében több ezermilliárdos pénzügyi transzfert juttattak el a lakossághoz, vállalatokhoz, amely összegek egy jelentős a pénz- és tőkepiacokon került befektetésre. Ez a folyamat, valamint a több mint egy évtizede tartó rekord alacsony kamatkörnyezet és a most megjelenő inflációs sokk még jobban a befektetők figyelmének a központjába helyezte a részvénypiacokat, az ingatlanokat és az aranyat.
A három eszköz eltérő tulajdonságokkal, kockázattal és profitabilitással rendelkezik, ami azonban látványosan megkülönbözteti őket hosszabb távon az a hozam. Minden nemzetközi összehasonlításban a legmagasabb eredményeket a részvénypiacok érték el.
Nem egy ismeretlen Szent-Grálról beszélünk, hiszen közel 150 éve bizonyítja, hogy a megfelelő papírokkal, hosszútávú befektetői szemlélettel (min. 9 év) és egy nagy adag türelemmel a leghatékonyabb megoldásnak számít többek között az infláció leküzdésére is.
Vegyük például Amerika legmeghatározóbb részvényindexét, az S&P 500 -at. Az elmúlt 50 évben nem találunk olyan szakaszt, amikor 10-15 éves időtávon a kamatoknál + az inflációnál alacsonyabb eredményt értünk volna el általa.
A Fidelity alapkezelő 1926-tól 2016-ig összevetette a részvényekkel a kötvényeket, rövid lejáratú állampapírokkal és az inflációval. Az eredmény megdöbbentő lett! Az ábrát ITT tudja megnézni.
Ha például 10 éve befektetett volna 1.000.000 forintot Amerika 500 legnagyobb cégének indexébe, akkor napjainkra már 3.897.800 forintja lenne, ami 289% -os teljesítményt jelent.
További eredménykimutatásért, kérjük kattintson IDE.
Meghökkentő eredmények nem csak a tengerentúlon születnek. Ha a német DAX indexbe 10 éve elhelyezett volna 1.000.000 forintot, akkor napjainkra már 2.623.000 forintja lenne, ami 162% -os teljesítmény.
További eredménykimutatásért, kérjük kattintson IDE.
A részvény tulajdonrészt megtestesítő értékpapír. Megvásárlásával tulajdont szerez egy részvénytársaságban. A cégek automatikusan beépítik a termékek és szolgáltatások áraiba az inflációt, azonban profitjukra közvetlen behatást gyakorol a bérinfláció is.
Látva a drasztikusan változó piaci környeztet, az elmúlt 2 évben a legtöbb alapkezelő hosszútávú pozíciókat keres részvényekben és az alternatív eszközökben.
Tegyen Ön is úgy, mint az alapkezelők: Gondolkozzon portfolióban!
Kockázatvállalásának, céljainak és anyagi lehetőségeinek megfelelően egyszerre több eszközt tartson a befektetési kosarában:
- 10-15% -nál nem érdemes több pénzt állampapírban tartania, erre is inkább egyfajta biztonsági tartalékként tekintsen.
- Mindenképp kerülje el, hogy jelentősebb összeget készpénzben, bankbetétben, vagy pénzpiaci alapban tartson.
- Forintos eszközök sokkal kisebb arányban legyenek portfoliójában, mint a deviza alapúak, 2 okból kifolyólag: például dollárban, euróban denominált értékpapírból sok ezerszer több érhető el a piacon, mint a forintos eszközökből, ráadásul ezekkel szemben a forint értéke folyamatosan gyengül.
Az egyik legfontosabb befektetési alapelv, hogy mindig gondolkozzon hosszútávon, tehát legalább 5-8 évben, de még jobb, ha 9 év feletti időhorizontot tűz ki. Ha élethelyzete megengedi és befektetési portfóliója sokkal inkább egyfajta biztonsági tartalékként funkcionál, semmint egy fix cél elérését, akkor pontosan úgy tekintsen befektetési számlájára, mint például a bankszámlájára. Annak sincs lejárata.
A hosszú távra ajánlott befektetés is bármikor megszakítható!
Soha ne essen bele a spekuláció csapdájába és fontos legalább alapszinten megértenie az adott befektetés működését, természetét, kockázatát.
A hosszútávú trendek formálódnak, ráadásul a mostani válság miatt számos szektor, vállalat került ideális vételi pozícióba, mint például:
- a pénzügyi szektor,
- az egészségügy, gyógyszergyártás,
- a nyersanyag és energetikai szektor,
- a technológiai szektor egyes szereplői,
- a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó cégek (ESG),
- a kiskereskedelmi termékeket és fogyasztási cikkeket forgalmazó vállalatok.
Fontos megjegyezni, hogy a részvény befektetést magas kockázat jellemzi. Jelentős árfolyammozgás, vagy akár a vállalat megszűnése is előfordulhat. Ezek miatt javasoljuk, hogy diverzifikált, kockázat porlasztott vagyonkezelésekben, vagy befektetési alapokban gondolkozzon. Így egyszerre akár több száz cég papírja között oszlik meg befektetési összege és a kockázat.
Érdemes lokális alapon is színeznie befektetési portfólióját!
Soha ilyen szépen nem ragyogott a válságfém!
A 2020 márciusában a tőzsdei összeomlást követően az arany árfolyama meredek emelkedésbe kezdett.
Sokan menekülő eszközként tekintettek a nemesfémre, amely árfolyama soha nem látott magasságokba, 2000 usd/uncia szint felé emelkedett. Az ezüst árfolyama még nagyobb emelkedésen van túl. Hosszabb távon reálhozamot képes elérni, mellette a kockázatporlasztás egyik legelfogadottabb eszköze is egyben.
Árfolyama akkor teljesít kiugróan, ha jelentős gazdasági vagy geopolitikai kockázatok érezhetőek a világban, vagy növekszik az infláció, a bizalom tovább csökken a (fiat) pénzrendszerrel szemben.
Számos jegybank, köztük az MNB is látványosan növelte az aranytartalékot.
Az arany nem fizet osztalékot, nem termel cash flowt, „csupán” értékmegőrzésre szolgál már évezredek óta. Az arany befektetésről további részletet ITT olvashat.
Az ingatlanpiac hatalmas emelkedésen van túl.
Az ingatlanpiac emelkedése hazánkban és a nagyvilágban egyaránt magasan infláció feletti értéket mutat, ha csak az elmúlt 10 évet vesszük számításba. Budapesten ezidő alatt legalább duplázódtak a lakóingatlanok négyzetméterárai.
Évek során jelentősen növekedtek a háztartások készpénzállománya, közben alacsony kamatszint mozdulásra bírt rengeteg embert, ráadásul most olcsó hitelhez is jutni. Ez a piaci környezet tökéletes táptalajt biztosított egy ingatlan boomhoz, amelynek szelét még mind a mai napig érezzük.
Útravalóul
Bármelyik befektetésről is legyen szó, a legfontosabb tanács, hogy mindig portfólióban gondolkozzon.
A diverzifikáció nem pusztán azt jelenti, hogy egynél több befektetési eszközt tartson, hanem sokkal inkább az itt felsorolt lehetőségek tervszerű, átgondolt, arányosított kombinációját jelenti.
Az ingatlan befektetéshez kell a legtöbb pénz és akkor még mindig csak legfeljebb 1-2 ingatlanunk lesz. Több ingatlanból álló portfóliót Magyarországon viszonylag kevesen engedhetnek meg maguknak.
Ezzel szemben a globális értékpapírpiacon a konzervatív állampapíroktól kezdve a vállalati kötvényeken át a részvényekig minden megtalálható. Tehát ebben az esetben, valódi diverzifikált portfóliót akár már pár millió forinttól is elérhet.
Mindenképp aktív menedzsmentben gondolkozzon, olyan szakértői háttérrel, amely figyelemmel kísérik a piacok változásait. Ehhez tökéletes alternatívaként szolgálnak a befektetési alapok és az ETF -ek. Ezek mindegyike akár több száz befektetési eszközt is tartalmazhat egy kosáron belül. Több ezer módozatuk érhető már el az Ön számára is, több devizában és kockázatvállalással. Számos ingatlanalapot is elérhet, amelyek komplett régiókat, országokat fednek le.
Nem túlzás azt mondani, hogy történelmi időket élünk. Két választ adhat erre a helyzetre:
- vagy hagyja, hogy pénze vásárlóereje lassan, de biztosan egyre kevesebbet érjen, tehát ez egy biztosan bekövetkező kockázat,
- vagy korábban ismeretlen vizekre evez és némi kockázatot vállalva megcélozz valamekkora reálhozamot. Minden esetben Ön dönt.
