A spekuláció hallatán a legtöbb embernek azonnal egy olyanfajta tőzsdei ügyeskedés jut az eszébe, amely által jelentős nyereséget érhet el, károkat okozva másnak. Sokak számára a spekuláció egyet jelent a részvény befektetéssel.
A Security Analysis című tankönyv közel 100 éve így foglalta össze a befektetési tevékenységet:
„A befektetési művelet mélyreható elemzés alapján a befektetett tőke biztonságát és megfelelő hozamát ígéri. Az ezeknek a követelményeknek nem megfelelő műveleteket spekulánsnak tekintjük.”
Nos, úgy gondolom ez a meghatározás rendkívül időtállónak bizonyul. Ennek ellenére sokan még a mai napig sem tanulták meg ezt az egyszerű alapelvet és csak azért vásárolnak meg egy részvényt, hogy profitot, kiugró nyereséget érjenek el.
Ők azok, akik folyamatosan keresik, kutatják a NAGY lehetőségeket, a tőzsdére bevezetett friss cégeket (IPO), a slágergyanús részvényeket és sok esetben napon belül (daytrade), vagy pár héten belül megválnak a papírjaiktól. Rövid mozgásokra spekulálnak, legyen az emelkedő vagy csökkenő trend, a kockázat megosztása nélkül.
Ők azok, akik tartós, tehát évtizedeken átívelő növekedést és nyereséget SOHA nem fognak felmutatni. Holott a befektetésének pont az lenne a célja, hogy hosszútávú anyagi hátteret tudjon nyújtani Önnek és családjának.
Warren Buffett, a Berkshire Hathaway alapító tulajdonosa egyszer azt mondta: „Azért fektess be egy cégbe, mert részesedést szeretnél benne, ne azért, mert szeretnéd, hogy a részvényei emelkedjenek.”
A spekuláns befektető a legtöbb esetben érzelmi döntést hoz. Meg van győződve arról, hogy pár nap emelkedés után az adott részvény már biztosan eleget nőtt és gyorsan eladja abban a reményben, hogy majd későbbiekben sokkal olcsóbban visszavásárolhatja őt.
Ebben a befektetési hozzáállásban azonban kódolva van a veszteség. Pontosan emiatt gondolják azt sokan, hogy a részvénytőzsde a szerencsejáték egy kifinomult fajtája. Sokkal egyszerűbb a piacot hibáztatnia a spekulálónak a veszteségeiért ahelyett, hogy megtanulná a legalapvetőbb befektetési törvényeket.
Miért spekulálnak mégis annyian?
A spekuláció többnyire lenyűgöző, mámoros érzés, ezért keresik sokan ezt az állapotot.
Gondoljunk csak bele például a Tesla részvény-árfolyamának emelkedésébe. 2019 elején még sokan temették az e autógyártót, majd egy év alatt a cég megháromszorozta az értékét.
Bármilyen hasonló „élmény” mindaddig kiváló szórakozást jelent, amíg Ön befektetőként jól áll a játékban. Ha mindenképpen ki akarja próbálni a szerencséjét, tegye félre tőkéjének egy részét – minél kisebb részét, annál jobb. Soha ne tegyen erre a számlára pénzt pusztán azért, mert az adott részvénye sokat emelkedett és dübörög a nyereség. (Pontosan ilyenkor kell elgondolkodnia azon, hogy pénzét kiveszi ebből a spekulatív számláról…)
A spekuláns szellemű értékpapír-vásárló természetesen átlag feletti eredményt remél a tevékenységétől, ám mindenekelőtt arról kell gondoskodnia, hogy eredményei rosszabbak ne legyenek.
Tekintsük át, hogy a spekulánsok általában milyen módszerekkel kívánnak az átlagnál jobb eredményeket elérni.
Aktív kereskedés a piacon: Ez jellemzően azt jelenti, hogy az emelkedő piacon vásárolják a részvényeket, majd, amikor a piac (vélhetően) lefelé indul, eladják azokat. Céljuk, hogy ezeknek a részvényeknek a közelgő áreséséből profitáljanak azzal, hogy az eladásinál alacsonyabb áron vegyék vissza őket.
Rövid távú választás a papírok közül: Olyan vállalatok részvényeinek a megvásárlását jelenti, amelyek nagyobb nyereséget jelentettek – vagy fognak jelenteni a várakozások szerint-, vagy egyéb kedvező híreket, vagy piaci szegmens bővülést várnak tőlük. (pl.: A Tesla papírjai).
Hosszú távú választás a befektetések közül: Itt a hangsúly jellemzően a kiváló múltbeli növekedési eredményeken van, amely növekedés a várakozások szerint a jövőben is folytatódni fog.
Hogy válhat Ön is befektetővé?
Befektetőnek azt a személyt tekinthetjük, akit elsődlegesen a biztonság és a gondok/bajok távol tartása érdekel.
Mivel a piacok viselkedését Ön nem tudja előre jelezni, saját viselkedését kell megtanulnia előre jelezni és kontrollálni.
Benjamin Graham szerint az ésszerű befektetéshez a következő három elemet kell figyelembe vennie:
- alaposan elemeznie kell egy vállalatot és üzletvitelének stabilitását, mielőtt megvásárolná a részvényét;
- előre meggondoltan védenie kell magát a komoly veszteségektől;
- „megfelelő”, nem pedig kimagasló teljesítmény elérésére kell törekednie.
A befektető a vállalat értéke alapján számolja ki, hogy mennyit ér egy részvény. A spekuláns arra játszik, hogy egy részvény árfolyama fel fog menni, mert valaki más még többet fog fizetni érte.
Máshogy fogalmazva: Azok, akik befektetnek, saját maguknak keresnek pénzt, akik spekulálnak, a brókercégeket gazdagítják. Pontosan ezért van, hogy a brókercégek állandóan háttérbe szorítják a befektetés hosszú távú eredményeit és a spekuláció vonzerejét csillogtatják helyette.
Ezért tehát SOHA ne keverje össze a spekulatív számlán lévő pénzét a befektetési számlán lévővel; SOHA ne engedje, hogy spekulatív gondolatai megzavarják a befektetési tevékenységét; és akármi történik, SOHA ne tegye pénzeszközeinek több mint 10%-át spekulatív számlájára.
(A fenti sorok alapját Benjamin Graham: Az intelligens befektető c. könyve adta – melegen ajánlott elolvasnia, ha részletesebben is olvasna a befektetés és a spekuláció közötti időtálló különbségekről!)
