A világ első AAA-s besorolású állampapír kibocsájtása, majd csődje és a horvát tengerpart elvesztése.
Mind hozzá tartozik ahhoz a képhez, amiről eddig csak a gondolák, Szent Márk tér vagy a karnevál jutott eszedbe
Velence sokkal több mint az olaszok túristamágnese. 700 évvel ezelőt a pénzügyi rendszer fejlesztésében az egyik legjelentősebb mérföldkövet rakták le, amivel létrejött a ma is legtöbb szempontból azonosan működő kötvény.
Történetének megismerése nem csak kaland a pénzügyi történelemben, egyben megtudhatod mi történik egy országgal ha állandóan csak veszi fel a hitelt és azt alig akarja visszafizetni.
Napjaink eseményeivel meglepően sok párhuzam érezhető, a cikk végére pedig következtetést tudsz levonni, hogy mi is lehet a vége az USA-ban, Japánban vagy éppen Magyarországon zajló rendkívüli eladósodottságnak.
Ráadásként kiderül az is, hogy a fejletlen pénzügyi rendszerünk miért okozta az akkor még magyar tengerpart elvesztését.
Királyok hitele
A középkorban is rendkívül költséges volt a háborúzás, ami az uralkodói ambícióknak állandó témáját jelentette. A nagyobb, gyorsabb területszerzésekhez tehát hadseregre és pénzre volt szükség. Emiatt az uralkodók között a hitelfelvétel mindig is nagyon népszerű volt.
Ebben az időben még csak egy szűk nemes réteg rendelkezett értékelhető vagyonnal, amit egyáltalán kölcsön tudott volna adni. Bankok, jegybankok még nem léteztek. Így az uralkodóknak egymástól vagy a nemesektől kellett kölcsön kérniük, amikor hódítani indultak.
A hitel népszerű volt a birodalmak vezetői között, de a visszafizetése már sokkal kevésbé, a trónörökös uralkodó ugyanis gyakran nem ismerte el elődje tartozásait. A kölcsönt kérő király halálával vagy a háború elvesztésével könnyen odaveszett a hitelező vagyona is.
Prestiti
fotó: wiki
Velence a 12-15. században élte fénykorát és a világ egyik legjobban prosperáló birodalma volt a maga idejében. Gazdagságával nagyra törő hatalmi és területi ambíciók jártak egyben, amit a történelemben elsőként állampapírokból finanszírozták.
Velence által kibocsájtott államkötvényeket „Prestiti„-nek hívták és már több téren is jelentősen különbözött az ezt megelőző uralkodói kölcsönöktől és fő attribútumaiban megegyezik a ma is használatos kötvényekkel.
A köztársaság felelősségét vállalt a kötvények tőkéjének és kamatának visszafizetésére, amit a korábbi uralkodói tapasztalataival szemben precízen be is tartott. A városállam jó fizető múltja bizalmat jelentett.
A velencei kötvények nagy újítása volt, hogy szabadon lehetett velük kereskedni. Bárki vehetett vagy eladhatott belőle, tehát létezett másodpiaci is.
A prestiti-t lejárati idő nélkül bocsájtották ki, amivel megfelel a mai perpetual kötvényeteknek. Javarészt soha nem is fizették vissza (ahogy a jelenlegi forgalomban lévő perp kötvényeket se fogják), persze ezt pár száz évig nem lehetett biztosan tudni.
Kamata fix 5% volt, amit évente 2 részletben fizetett 2* 2,5%-ként.
A kötvények nem lettek papíron kibocsájtva, csak a központi nyilvántartásban tartották számon. Pár száz évnyi kitérő után ma szintén dematerizált kötvények vannak forgalomba, amit egy központi nyilvántartó ház kezel.
Mivel a 16. századig kellett várni Hollandiában az első tőzsde megjelenésére, az Ufficiali degli Prestiti könyvben jegyezték fel a tulajdonosokat. Tehát teljesen likvidek voltak, az árak pedig nyilvánosan elérhetőek. Ennek a dokumentációnak köszönhetően, az állampapírok árazása pontosan dokumentálva megmaradt az utókor számára. Így 700 évvel később is lehetőségünk van megvizsgálni, hogy a történelem eseményei hogyan hatottak egy több száz évig kint lévő hitelre.
Prestiti-t birtokolni népszerű dolgok volt a nemesek között. Hozományként adták lányuknak vagy jótékonyságból eladományozták. De külföldről is sokan vásároltak, mert Velence híresen jól fizető volt. A kor egyik leggazdagabb államaként, stabil és pontos fizetőként, ha ma értékelni kellene a hitelminősítőknek, AAA besorolást kapna. Legalábbis a 15. századig…
Napjaink állampapírjaitól eltért abban, hogy kötelező volt vásárolnia a nemességnek a háborúk idején. A hosszútávú fenntarthatóságában viszont nagyon is nagy szerepet játszott az, hogy a város saját lakói és vezetői finanszírozták a hiteleket.
Az adóssághegy
Az adósság létrejöttének legkorábbi jelei a 12. századra tehetőek, a felvett hitel pedig folyamatosan növekedett az újabb és újabb háborúkkal. Harcolni akadt lehetőség bőven. Gyakorlatilag Velence kisebb vagy nagyobb mértékben de folyamatosan hadban állt valakivel.
1344-ig még több alkalommal fizettek vissza tőkét is egy egy sikeres csata után, de ezt követően már nincs nyoma.
A 15. századra az adóssághegy mérete meghaladta Velence éves kibocsájtásának a felét.
Az adósság hegy elnevezés annyira találó, hogy maguk a velenceik is így hívták: monte vecchio mint régi hegy és monte nuovo mint új hegy. Az utóbbi 1463 és 1479 között jött létre a törökökkel vívott csaták miatt.
Feltételezhető módon a háborúk kihatottak a kötvények árfolyamára is. A kezdeti időszakban, amíg fizettek vissza tőkét is, az árfolyamok magasan voltak. Viszont ahogy tovább nőtt az adósság és elmaradt a tőke fizetése és annak reális esélye, elkezdtek esni. Legmélyebb ponton 1529-ben állt, amikor egészen 3%ig esett az monte vecchio árfolyama.
A lenti képen látható adatokon gyönyörűen látszik, hogy a háborús és ezzel együtt gazdasági válság milyen hatással van egy ország államkötvényeinek árazására. A háborúk alatt megnőtt az esély a nem fizetésre, amitől csak töredék áron lehetett eladni az adósság jogait.
Sidney Homer – History of Interest Rates
Magyarok mindenhol
A történetnek van magyar vonatkozása is (mint szinte mindennek). 1412-ban a Magyarországgal Dalmáciáért vívott csata miatt jelentős kibocsájtást kellett végrehajtaniuk.
A harc azonban nem csak csak Velencének került sokba, hanem Zsigmond magyar királynak is.
Királyunk a klasszikus kölcsönzési módszert használta:
„Zsigmond sokszor került pénzügyi zavarba, hogy bevételekhez jusson, gyakran rendkívüli hadiadót vetett ki, vagy elzálogosított várakat, falvakat. Így történt, hogy 1412-ben 16 szepesi helységet zálogosított el a lengyel királynak 37 ezer cseh garasért.” – wikipedia
Végül sajnos elvesztettük a horvát tengerpartokat, aminek oka volt részben, hogy a Zsigmond király kevésbé bírta pénzzel a háború finanszírozását. A prestiti és egyben a fejlett pénzügyi rendszer sikere, Magyarországnak Dalmcáia elvesztésébe került.
A vég
fotó: flickr
A velencei birodalomnak végül Napoleon vetett véget 1797 május 12.n, de a városállam hatása még ma is velünk él. A történet olvasása közben könnyen lehet déja vu érzésünk, gondolva a jelen kori adóssághegyekre, amit a fejlett világban az USA, Japán, de szinte az összes ország csinál. Ameddig a birodalom prosperál, van kifizetés, viszont a végtelenségig nem fenntartható. Ha túl sok pénz van kölcsönkérve, a kamatokat nehéz, a tőkét pedig lehetetlen kigazdálkodni.
Velence története óta megjelent egy új fogalom: az infláció, ami a szimpla nem fizetés mellett egy újabb történelmi jelentőségű eszköz lett az évszázadok óta tartó probléma feloldására.
Következik Velence adósságának történetéből egyértelműen a jelen kor birodalmainak csődje és az állampapírok nem fizetése? Nem egyértelműen. Tanulmányozva a történelem első állampapír kibocsájtását, a legoptimistább tapasztalat, amit levonhatunk, hogy 400 évig folyamatosan fizettek. Függetlenül attól, hogy az akkor még távolinak tűnő jövőben mi történt végül.
A prestiti sokkal több volt mint egy nagyra duzzadt adósságputtony. Történelmi úttörés volt, aminek hatásait még ma is érezzük.
Végezetül csak egy dolog jut eszembe:
A történelem nem ismétli önmagát, de rímel” – Mark Twain
Források:
https://www.globalfinancialdata.com/gfdblog/?p=1818
Sidney Homer – History of Interest Rates
Bonds Part VII: Modeling Medieval Venice
Niall Fergusson – A pénz felemelkedése
boríó fotó: flickr
