Skip to main content

Az amerikai Standard & Poor’s hitelminősítő augusztus 12.-én, péntek este megerősítette a BBB osztályzatát Magyarországnak, azonban az ország kilátásait negatívra rontotta. A döntés hátterében Magyarország gazdaságának romló kilátásai és a jelentősen emelkedő külső kockázatok állnak, így a jövőben bekövetkezhet akár az ország leminősítése is.

A döntés hátterében húzódó okokról, valamint ennek következményeiről beszélgettünk legfrissebb Pénz Beszél podcast adásunkban. A teljes adást az alábbi linkre kattintva hallgathatja meg: https://anchor.fm/inwestmentors/episodes/Tnyleg-llamcsd-fel-tart-Magyarorszg-a-leminsts-utn-e1mq87h

Milyen kockázatokat jelölt meg a hitelminősítő?

  • A jelenlegi állapot szerint az ország várhatóan elesik az uniós forrásoktól. (Ez az összeg a hazai GDP 4%-át teheti ki, ennek elmaradása esetén jelentősen csökkenhet a növekedés).
  • Az Orosz-Ukrán háború közelsége, illetve az orosz nyersanyag kitettség komoly kockázatokat hordoz.
  • A magyar gazdaság növekedésének esélyei erősen korlátozottak, recesszió várható, ez jelentősen szűkíti a kormány mozgásterét.
  • Évtizedek óta nem látott magasságokban van az infláció és rekord gyenge szintre csökkent a forint árfolyama a jelentős devizákhoz képest.

 

Ha a várt negatív fejlemények bekövetkeznek, a hitelminősítő megléphető a leminősítést. Erre a jelenlegi állás szerint egyharmad az esélye a magyar szuverén osztályzatnak. A fiskális stabilitást erősítik a megszorításokat (KATA eltörlése, rezsicsökkentés korlátozása, egyéb adónemek emelése és különadók bevezetése). Abban azonban a független gazdasági szakemberek többnyire egyetértenek, hogy Magyarország még messze van egy államcsőd közeli helyzettől.

 

A Pénz Beszél podcast adásunkban visszatekintünk az elmúlt évtizedek leminősítésére is, milyen országokat és hogyan érintett ez. A felvétel elindításához IDE kattintson!

Fontos megjegyezni, hogy az ország jelenlegi BBB besorolása alatt már csak a befektetésre nem ajánlott kategóriák vannak. Legutoljára az ország 2012-ben került e szint alá, amit egészen 2016-ig őriztünk.

A hír hallatán a forint jelentősen begyengült a legtöbb devizával szemben. Az árfolyam augusztus 12.-én még 393-as szinten állt az euróval szemben, majd meredek emelkedésbe kezdett egészen 406-os szintig. A forint helyzetét tovább rontotta a hazai inflációs adat és az MNB passzivitása.

 

Hogyan reagálnak a nemzetközi jegybankok az elszálló árakra?

 

Európában is komoly problémákat okoz a gazdaság számára az átlagosan 9% körüli infláció, ezért az Európai Központi Bank (EKB) az amerikai jegybankot (FED) követve felhagyott a 2007/2008-as pénzügyi válság óta lényegében érvényben lévő alacsony vagy nulla kamatláb-politikájával. Így tizenegy év után először emelték az irányadó kamatlábakat.

A 0,5%-os emelést tehát a piac úgy értelmezte, hogy egyértelműen elkötelezte magát az eurózóna inflációjának célzott leküzdése mellett.

Az infláció a latin “inflatio” szóból származik, amely nagyjából azt jelenti, hogy “felfújni” vagy “felduzzasztani”, és az infláció az árszínvonal általános emelkedését jelenti. Függetlenül attól, hogy külső sokkhatások váltják ki az inflációt, vagy a fellendülés során ár-bérspirálok révén fokozatosan épül fel az infláció, az eredmény mindig az áruk és szolgáltatások árának emelkedése, ami végül mindenkit megérint.

amerikai inflációs kosár megjelenítése

Bármennyire is negatívan jelenik meg az infláció témája a médiában, érdekes közelebbről megvizsgálni ezt a jelenséget. Részleteiben a kép egészen más, mert nemcsak vesztesei, hanem nyertesei is vannak a gazdasági folyamatnak.

Tény, hogy a “végfogyasztó” az, aki a leginkább szenved az árak emelkedésétől, különösen, ha nincs megfelelő tompítás a bérek és fizetések révén. Amíg az inflációs számokat rendszeres béremelésekkel lehet kompenzálni, addig lényegében nincs valódi veszteség, legalábbis a jövedelmi oldalon.

Az infláció természetesen a már meglévő vagyont is érinti, hiszen a megtakarított vagy örökölt tőkeállománynak az átlagos éves infláció mértékének megfelelő növekedése nélkül a vagyon lassú, de feltartóztathatatlan reálvesztése következik be. Mint egy láthatatlan adó, a meglévő tőke évről évre csökken.

Ha ezt nem ellensúlyozzák a befektetési eredmények, például a kamatok, osztalékok vagy árfolyamnyereségek, akkor például egy mindössze két százalékos éves reálveszteség már 20 év alatt egyharmadával csökkentheti a meglévő tőkét. Ebből a szempontból a bankszámlákon vagy készpénzben való pénzfelhalmozásnak hosszú távon nincs semmi értelme!

Minden gazdaságban létezik demonetizáció (tehát a forgalomban lévő pénz kivonása), és normális mértékben még kívánatos is, mivel egészséges képet fest a gazdaságról és a makrogazdasági növekedésről. Ez csak akkor jelent problémát, ha az inflációs ráták szélsőségessé válnak, és olyannyira elhatalmasodnak, hogy csak drasztikus eszközökkel, például valutareformokkal vagy masszív kamatemelésekkel lehet ellenük küzdeni.

Bármennyire is szokatlan a jelenlegi “rekord infláció” a nyugat-európaiak, vagy az amerikaiak számára, sok más országban az emberek hozzászoktak, és örülnének, ha az áremelkedés csak ilyen viszonylag kis mértékű lenne. Az 50 vagy ennél több százalékos infláció sajnos a világ számos részén a valóságot jelenti. Törökország ebben a tekintetben aktuális példa.

 

Az emelkedő árak hatásai és haszonélvezői

A geopolitikai feszültségek, valamint egy globális világjárvány kombinációja egyedülálló környezetet teremtett a nagyrészt teljes foglalkoztatottsággal jellemezhető fellendülő gazdaság nyomán, ami nem felel meg a sokéves normalitásnak.

Általánosságban elmondható, hogy a magasabb vagy növekvő inflációs ráták pozitív hatást gyakorolnak, mivel a virágzó gazdaság mellékhatásaként mind a munkavállalók, mind a vállalatok számára általános előnyt jelentenek.

A fellendülő munkaerőpiac és az átlagon felüli gazdasági növekedés olyan környezetet teremt, amelyben elvileg “mindenkinek jól megy”, mert az emelkedő árakat vagy költségeket részben ellensúlyozni tudják a bérek és árak emelkedésével, és a vásárlásokra és beruházásokra szánt pénz “lazább” a fogyasztók és a vállalkozások zsebében, ami viszont mindenféle áru vagy szolgáltatás iránti keresletet táplál.

A magas munkanélküliséggel és csökkenő vásárlóerővel járó recesszióval szemben ez határozottan jobb, még akkor is, ha az inflációs adatok jelentősen csökkennek egy ilyen szakaszban. A vállalatoknál a munkavállalók elbocsátásával járó létszámleépítések vagy a rövidtávú munka miatti jövedelemcsökkenés, valamint a csökkenő nyereségek e nézet szerint jobban ártanak a gazdaságnak, mint a magasabb infláció.

Az erőteljes inflációnak természetüknél fogva különösen azok az adósok a haszonélvezői, akiknek adósságterhei a változó és így növekvő kamatfizetésen kívül nem növekednek. Ide tartoznak mind a magán-, mind a kereskedelmi adósok, akik egy erős gazdasági környezetben egyre könnyebben csökkenthetik pénzügyi kötelezettségeiket a folyamatosan növekvő bevételek, jövedelmek vagy nyereségek révén.

Ebben az összefüggésben elkerülhetetlenül a hitelezők a vesztesek, mivel a kamatok és a törlesztés formájában kapott visszafizetések egyre kevesebbet érnek. Természetesen az államok is a nagy kedvezményezettek közé tartoznak, amelyek adóbevételei növekednek, ha a gazdaság jól megy, miközben a fennálló adósságállomány reálértéken egyre inkább csökken.

A tárgyi eszközök – mindenekelőtt az ingatlanok – tulajdonosai magas infláció idején is előnyben vannak, feltéve, hogy adósságmentesek, vagy legalább fix kamatozású jelzáloghitellel rendelkeznek, mivel a növekvő jövedelmek összességében növekvő keresletet generálnak a házak és lakások iránt, és ennek következtében emelkednek az ingatlanárak. Ez természetesen azokra a bérbeadókra is vonatkozik, akik magasabb új bérleti díjakat számíthatnak fel, vagy akiknek a meglévő bérleti díjait az inflációhoz indexálják.

Az “infláció nyerteseinek” harmadik csoportjába tartoznak mindazok a vállalatok, amelyek domináns piaci pozícióban vannak, és úgynevezett árképzési erővel rendelkeznek, ezért képesek a bérek, az energia vagy a köztes termékek árának növekedését megfelelően áthárítani, hogy megőrizzék haszonkulcsukat. Az ilyen vállalatok részvényeivel a befektetők hosszú távon az inflációból is profitálhatnak az “ár képzés ereje” révén!

Tény, hogy ma már valamennyi jelentős központi bank elengedhetetlennek tartja a gyors és fenntartható infláció megfékezését, és ezért tartós fordulatot kezdeményezett az alacsony vagy nulla kamatlábú politikáról.

A mostani, második negyedévre vonatkozó beszámolási szezon eddig azt mutatta, hogy a vállalatok többsége még mindig képes első osztályú eredményeket produkálni, függetlenül az ukrán háború, a kamatemelések és a recessziós félelmek egyvelegétől.

Mind az USA-ban, mind Európában a jelentést tevő vállalatok mintegy 80%-a jobb számokat mutatott be, mint amire az elemzők számítottak. Legalábbis eddig nem látszik a globális gazdaság romlása a nyereségadatokban, még akkor sem, ha a piac már részben beárazta ezt a romlást az árfolyam leértékelésekkel.

Természetesen feltételezni kell, hogy a gazdasági lassulás hatása az év végére megjelenik a forgalmi és nyereségadatokban is.

Az év eleje óta tartó piaci korrekciók után júliusban a tőzsdei árak ismét stabilizálódtak, sőt egyes esetekben, különösen az USA-ban, erőteljesen emelkedtek. Európában ez az ellenmozgás az ukrajnai háború és a gázszállítások elmaradásával kapcsolatos tartós félelmek miatt valamivel kevésbé volt látható.

Még ha a jelenlegi fellendülés nem is jelzi a fordulatot, mégis nyilvánvaló, hogy az év első felében bekövetkezett jelentős értékcsökkenés után sok befektető kihasználta a jelentősen alacsonyabb árfolyamokat, hogy újra pozícionálja portfólióját a részvényszektorban, mivel a kedvezőbb árszintek nagyon vonzónak tűnnek, különösen hosszú távú befektetési szempontból.

Magyarország negatív kilátásairól szóló Pénz beszél podcast adásunkat meghallgathatja az alábbi linkre kattintva:
https://anchor.fm/inwestmentors/episodes/Tnyleg-llamcsd-fel-tart-Magyarorszg-a-leminsts-utn-e1mq87h

A témát körbejárták: Magyar Zoltán, Tátrai Csaba és Horvát Attila, az InwestMentors privát bankárai.

Pénz beszél

mm

Tátrai Csaba

Az elmúlt évek során átfogó tapasztalatot szereztem a legtöbb befektetési piacon, amely tapasztalatok az InwestMentors létrejöttét és működését nagy mértékben meghatározzák. Tapasztalatom szerint a sikeres pénzügyi tanácsadás a következő pilléreken nyugszik: mély, átfogó szakmai tudás, globális pénzügyi szemlélet, kockázati kontroll, bizalmi viszony ügyfeleimmel. Innovatív megoldásaink által szeretnénk hazánk pénzpiacának letisztultabb és átláthatóbb formát adni. Büszke vagyok eddig elért sikereinkre, amelyeket folyamatosan bővülő ügyfélkörünk visszajelzései igazolnak.   Írok a szerzőnek | Konzultációra jelentkezem

Küldjön üzentet!