Kína a világ 2. legnagyobb gazdaságaként napjaink megkerülhetetlen szereplője. Az ország jelentősége különösen a 2008-ban kezdődő hitelválság nyomán vált láthatóvá, amikor az olcsó és szinte végtelen kapacitású munkaerejének köszönhetően, költséghatékony módon tudott termelést biztosítani a globális piacok számára.
Az ország gazdasági és társadalmi szerkezete azonban átalakulóban van és ebben a koronavírusnak is jelentős szerepet tulajdonítunk. Az erről szóló beszélgetést és a demográfiai változásokat legújabb Pénz beszél c. podcastünkben hallgathatja meg!
Kína zéró covid politikát hirdetett, aminek átmenetileg áldozatul esett Sanghaj is. A város azért különösen fájó pont, mert az ország GDP termelésének kb. 3,5%-át adja. A világ legnagyobb kikötője is itt működik, így az ország legnagyobb kereskedelmi csomópontja most minimális kapacitással üzemel, aminek a leállását az egész világ megérzi.
A koronavírus továbbá felszínre hozta a just in time termelési rendszer gyengeségeit is.
A just in time kifejezés egy olyan gyártásszervezési és készletgazdálkodási rendszert takar, melyben az egyes termelői láncok egy előre meghatározott, optimalizált készlettel rendelkeznek, amit aztán egységnyi időben kell feldolgozni a gyáraknak.
Normális gazdasági környezetben dinamikus termelést és produktivitást eredményez, minimális készletfelhalmozás mellett. Azonban, ha az egyik beszállítói lánc, pl.: nyersanyag, chip stb. elakad, felborul az egyensúly, ami kihatást gyakorol a teljes gyártási folyamatra.
Ezek a folyamatok természetesen az ország évek óta meredeken emelkedő belső fogyasztását is fékezik. A belső kereslet élénkítése, az anyagi egyenlőtlenségek felszámolása deklarált célja volt a kommunista vezetésnek.
Napjainkra már Kína sokkal gazdagabb, fejlettebb és versenyképesebb ország, mint valaha. A bérek növekedésével fokozatosan szűkülő árrést tapasztalunk a kínai és a fejlett országok bérköltségei között. Ennek következtében egyre több feltörekvő országot vonnak be a termelésbe.
A világjárvány és az orosz-ukrán háború rávilágított arra a téves elképzelésre, hogy az olcsó munkaerő érdekében még egy erősen függő rendszert is érdemes fenntartania a fejlett országoknak, kiszervezve a legtöbb gyártókapacitást.
Egy lassú átrendeződés indult meg ettől a korábban jövedelmező, ámde törékeny modelltől. Az átállás költségeit előbb vagy utóbb mi, fogyasztók fogjuk megfizetni, ami így folyamatosan gerjeszti az inflációt. Ezzel párhuzamosan folyik a zöld átállás is, amely a klímasemlegességi célokat hivatottak elérni.
Mindkét folyamat gyökeres változást és várhatóan gazdaság lassulását eredményez.
Tehát ahelyett, hogy Kína 2008-hoz képest segítené a világgazdasági folyamatok helyreállítását, valójában jelenleg teherként funkcionál. A növekedést hátráltatja, és a megszakadt ellátási láncok miatt még több inflációt exportál. Ez potenciálisan rossz hír a világ legtöbb országára nézve, ami alól azonban Amerika egyre inkább kivételt képez.
Az USA fogyasztása kirobbanó formában van. Még annak ellenére is, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő FED drasztikusan emeli az alapkamatot, mérsékelve ezzel az inflációt és a gazdasági növekedési kilátásokat.
A változásokat látva biztosnak tűnik, hogy a kínai kormány által év elején kitűzött 5,5%-os GDP növekedés mára már 4% körüli értékre olvadhat. Jelentős változásokat már nem várunk a Kommunista párt őszi kongresszusáig.
Érdemes a kínai piacra befektetni pénzünket?
Milyen lehetőségeket tartogat a számunkra az ázsiai régió?
Mire érdemes odafigyelnie a portfólió bővítésekor?
Ezekre a kérdésekre a válaszokat és további érdekességeket tudhat meg Kínáról a legújabb Pénz beszél podcastünkből, amit az alábbi linkre kattintva tud meghallgatni: https://anchor.fm/inwestmentors/episodes/Merre-tart-Kna–gazdasgi-kiltsai-s-jvje–mint-befektetsi-clpont-e1kg8gm?fbclid=IwAR2qOU_3cadG1rlPMxaCwV4AbO2NrFsyB05vR265HiH43vJ1usTo4Imz1fU
