Ami biztos: a pénzzel való bánásmód, melyet gyermekkorunkban tapasztalunk, határozza meg a felnőttkori pénzügyeinkkel való bánásmódunkat. A jelenlegi oktatási rendszer nem látja szükségességét, hogy a pénzzel való
bánásmód tantárgyként oktatásra kerüljön, így a gyermekeknek a szülőktől kell ezt megtanulni. Hiszen: a pénzügyi kultúrát már gyermekkorban meg kell alapozni.
A pénz a gyermekek számára nem megfogható fogalom. A tudat, hogy honnan származik, és mit lehet belőle vásárolni, hiányzik. Kb. 7 éves kortól fokozatosan alakul ki a pénz fogalmának megértése. Ahhoz, hogy a gyermekek
útmutatást kapjanak a pénzügyi kultúra elsajátításához elengedhetetlen egy jól kigondolt terv és a megfelelő előkészítés. Az Osztrák Partner Bank 6 tippet szedett össze, hogy a gyermekek megtanulják a pénzzel való helyes bánásmódot. A bank vagyontanácsadói úgy vélik, „Minél jobban bevonásra kerül a gyermek a pénzügyi döntésekbe, annál értelmezhetőbb lesz számára ez a nem megfogható tárgy.“
1. Vásárlási folyamatokat láthatóvá tenni.
Ehhez az szükséges, hogy a gyermek bevonásra kerüljön abba a folyamatba ahol a vételről való döntés kerül mérlegelésre. Ellenkező esetben a gyermek úgy gondolhatja, hogy a pénz bármikor mérlegelés nélkül elkölthető, mert
amúgy mindig rendelkezésre áll. A gyermeknek meg kell tapasztalnia, hogy néhány dolog drága, emiatt szükségességüket gondosan mérlegelni kell. A gyermek bevonható például olyan döntéshozásba, hogy a következő családi nyaralás egy 4 csillagos szállodában legyen, vagy egy olcsóbb apartmanban.
2. Pénzkeretek meghatározása különböző célokra.
Ahhoz, hogy a pénz lényegét megértsék a gyermekek, a szülőknek fixen meghatározott költségvetésekkel kell dolgozniuk. Ha egy bevásárlásra egy bizonyos pénzkeret kerül meghatározásra, akkor ez legyen a gyermek tudomására is hozva. Ha a keret elfogy, akkor egyértelműen nem lehet már mást venni. Nagyobb gyermek esetén például lehet olyan feladatot adni, hogy a zsebpénzből az egész héten gazdálkodnia kelljen, ne pedig csak egy
hétvégét finanszírozni belőle.
3. Különbséget „akarni“ és „szükséges“ fogalmak között megtanítani.
Mivel fogyasztói társadalomban élünk, ezért szükséges a gyermekkel közösen átgondolni, hogy bizonyos dolgokra valóban szükség van-e, vagy csak a fogyasztói láz ragadott el minket. Egy új okos telefont szeretne a gyermek,
mert minden osztálytársának van már az új modellből. Rendben, de az ilyen vételek ne a szülők pénzéből valósuljanak meg. Tapasztalja meg a gyermek saját maga, hogy mennyi ideig tart összegyűjteni az új okostelefon árát, melyet ő maga gazdálkodjon ki a zsebpénzéből.
4. Türelmet tanítani
Az idő egy döntő befolyásoló tényező, ha pénzügyekről van szó. Beszéljen gyermekével a kívánságairól, hosszú távú terveiről, mint pl. egy új kerékpár vétele. Az ilyen tételek beszerzése türelmet és fegyelmet igényel. Használjunk
grafikonokat, hogy ezen célok eléréséhez vezető utat vizuálisan is rögzítsük.
5. Minél korábban kezdünk, annál hamarabb érünk célba.
Sosem késő a takarékoskodást elkezdeni. Készítsünk a gyermeknek három perselyt, az egyikbe olyan pénzt gyűjtsön, amit szabadon felhasználhat, a másodikban olyan pénzt, ami az állandó kiadásokra szükséges (pl. telefonszámla),
a harmadikban pedig olyan pénz legyen gyűjtve, amihez nem nyúlhat hozzá, ez legyen a megtakarítása a jövőre. Ebből fogja megtapasztalni a gyermek, hogy hogyan gyarapodik a pénze, és hogy milyen keretek között
gazdálkodhat vele. Vigye el magával a gyermekét a bankba, nézzék meg együtt, hogy a banki betét mennyit fejlődött a legutóbbi ellenőrzés óta. Ezáltal a gyermek tudni fogja, hogy honnan származik a pénz és a későbbiekben
adósságfelhalmozásra érzékenyebben fog reagálni.
6. A megtakarításokkal valami jót is elérni.
Már kis korban érdemes megtanítani a gyermeknek, hogy a megtakarítással valami hasznosat is lehet eszközölni. Lehet segíteni például egy közeli ismerősön, szegényebb sorsú gyerekeken, akiknek segítségre van szükségük. Így a gyermek már kezdetektől megtanulhatja a felelősségvállalást és az empátiát.
