Skip to main content

A viselkedési közgazdaságtan célja, hogy közös nevezőre hozza a közgazdasági gondolkodást és a pszichológiai kutatásokat.

 

Annyira fontosnak éreztük a témát, hogy a legújabb Pénz Beszél Podcastünk rendhagyó módon két adással jelentkezik!

Első rész: https://open.spotify.com/episode/3zQTd0hBsZlrPVe39Pefzb 

Második rész: https://spotifyanchor-web.app.link/e/vgBNa6Z9vsb

 

A neoklasszikus közgazdaságtani modellek normatív megközelítést alkalmaznak és azt próbálják meg leírni, hogyan működnének a gazdasági rendszerek és döntéshozók, adott feltételezések mellett. Ezzel a gondolatmenettel értek el végül a homo oeconomicus megalkotásához.

Ő képviseli a teljes mértékben racionális embert, aki minden egyes döntésre vonatkozóan össze kell gyűjtse a rendelkezésre álló összes információt, és alaposan elemeznie kellene minden lehetséges megoldást.

Ez a valóságban lehetetlen. Pont ezért a viselkedés közgazdaságtan egyik fontos elmélete, a korlátozott racionalitás, amely megkérdőjelezi a teljes mértékben racionálisan gondolkodó és cselekvő ember fogalmát.

Hiszen az emberi racionalitás korlátozott, mert a gondolkodási kapacitásunk véges, az információk szűkösek és a döntésre szánt időnk is keretek közé szorul.

Ezek miatt az emberekre jellemző, hogy számtalanszor használnak egyszerűsítéseket, úgynevezett heurisztikákat. Ezek gyakran nem a legjobb döntésekhez vezetnek, mivel legtöbbször csak egyfajta illúzióra alapozva hozzák meg a döntésüket. Ezen egyszerűsítések, illúziók pedig a pénzügyi piacokon és a befektetői pszichológiában is megjelennek.

A Miért döntenek rosszul a befektetők? c. podcast adásunk 1. felvételét ITT , a 2. felvételét ITT tudja meghallgatni!

Nézzünk meg a teljesség igénye nélkül pár, szerintünk kiváltképp fontosnak ítélt torzító hatást, amelyek a befektetések világában elérhetnek minket:

1. Megerősítés torzítás (confirmation bias)

Fontos, hogy mindenki kialakítsa a saját önálló véleményét egyes témakörök kapcsán. Azonban miután kialakítottuk az álláspontunkat, sajnos hajlamosak vagyunk csak azokra az információkra, hírekre fókuszálni, amelyek megerősítik véleményünket.

A meggyőződésünket megkérdőjelező információkat nem akarjuk megismerni. Például, ha vásárolunk egy új autót, kizárólag azokat a híreket hallgatjuk meg, amelyek a mi márkánkat dicsérik. Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy bebizonyosodjon a tévedésünk. E torzításnak köszönhetően a mindennapokban is azoknak az embereknek a társaságát keressük, akik a mi világnézetünket osztják.

Befektetőként is bele lehet esni ebbe a hibába, hogy szelektíven gyűjtjük azokat az információkat, amelyek alátámasztják a döntésünk helyességét, és kizárjuk a hozzá fűződő kockázatokról szóló híreket.

2. A kontrol illúziója (illusion of control)

Az emberek gyakran úgy érzik, hogy sokkal nagyobb kontrollal rendelkeznek bizonyos történések felett, mint ahogy ez valójában lehetséges. A kontrol érzetét megerősíti amikor összefüggéseket látunk olyan események között, amelyek teljesen véletlenszerűek. Például mikor abban a hitben vagyunk, hogy azért nyertünk a lottón, mert csukott szemmel töltöttük ki a szelvényt.

Ez a torzítás a befektetési piacon gyakran odavezet, hogy a számunkra megfelelő mértékűhez képest magasabb kockázat vállalunk, vagy a kellőnél jóval többször ugrálunk ki és be különböző befektetésekből, hogy “megverjük a piacot”, mivel azt gondoljuk, hogy a kellő információval és analízissel felülteljesítjük az átlagot.

Az utóbbihoz most már táptalajt biztosít rengeteg online platform, ahol könnyen tud az ember laikus befektetőként is spekulatív tranzakciókat végrehajtani. Bár ez sokaknak izgalmasnak hangzik, fontos, hogy soha ne tegyük kockára a pénzünket olyan befektetésekbe, amiket nem értünk pontosan.

3. Lehorgonyzás (anchoring bias)

Egy adott dolog megítéléséhez általában szükségünk van valamilyen kiindulópontra, amelyhez viszonyítani tudunk. Így hát keresünk egy megfelelőnek tartott referencia pontot, és mindent ahhoz hasonlítunk. Ennek az a veszélye, hogy ha a viszonyítási alapunk nem reális, akkor a döntéseink sem lesznek azok.

Amikor elmegyünk ruhát vásárolni, és az egyik üzletben meglátunk egy terméket eredeti áron, akkor ezt tekintjük viszonyítási alapnak. Majd meglátjuk 20% engedménnyel egy következő boltban, és azonnal megörülünk, hogy “ez így már szuper üzlet”, pedig fogalmunk sincs, hogy valójában mennyit ér az adott termék vagy másutt mennyibe kerül.

Másik hasonló példa az ingatlan eladásoknál megfigyelhető, vagy alapvetően bármilyen aukción. Hogy ha van egy kikiáltási ár, akkor a tranzakció mindig konvergálni, közelíteni fog az eredetileg kitűzött árhoz, míg pedig, ha nincs ilyen fogódzkodó, akkor sokkal nagyobb a szórás a vételi ajánlatoknál.

A befektetési világban hogyan fordulhat ez elő? – Ha egy befektetési lehetőségnél a teljesítmény, a hozamok vannak először prezentálva, akkor hajlamosak vagyunk a már kevésbé pozitívabb dolgokat, mint a hozzá tartozó kockázatokat kevesebbre súlyozni, kevésbé figyelembe venni. Ilyenkor a múlt hozamaiból akarjuk projektálni a jövőbeli teljesítményt, ez viszont a legtöbbször csalódáshoz vezet.

4 .Veszteségkerülés (loss aversion)

A veszteség miatt érzett fájdalom nagyjából kétszer erősebb, mint a nyereségből fakadó öröm. Az egyik legalapvetőbb ösztönünk, hogy az agyunk számára a biztonságunk a legfontosabb. Ez viszont ahhoz vezethet, hogy nem merjük feladni a meglévő rosszat egy ismeretlen jobbért. Inkább mindent hagyunk úgy ahogy már megszoktuk.

A kockázatoktól való túlzott, sokszor felesleges félelmünk viszont megakadályozhatja azt is, hogy kezdeményezők, innovatívak legyünk, kipróbáljunk új dolgokat és új utakat.

Természetesen itt is fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, hiszen az egészséges szkepticizmusunk valóban megvéd bennünket komoly hibáktól és azok következményeitől.

Befektetőként előfordulhat emiatt a torzítás miatt, hogy ragaszkodunk olyan papírokhoz, befektetésekhez, amelyek egyébként komoly korrekcióban vannak, esett az árfolyamuk, és ezek felül, alapvetően rossz kilátásokkal rendelkeznek, vagyis csekély esély van arra, hogy visszadolgozza az árfolyamesést.

5. Tekintély hatás (authority bias)

Amikor vakon követjük azokat a személyeket, akikre valamiféle referenciapontként tekintünk, akkor a tekintély hatás illúziójába esünk.

A civilizáció fejlődése során ágyazódott be az emberekbe a tekintélytisztelet a vezetők iránt. Napjainkra kibővült a vezetőknek tekintett emberek köre. A gazdasági, politikai vezetők mellé felzárkóztak a tudósok, orvosok, sőt a celebek is. Széleskörűen tájékozódni, kiszűrni a tényeket, saját véleményt alkotni idő és energia igényes folyamat ezért az emberek egy része nem látja értelmét ezekkel fáradozni.

Befektetési döntések meghozatala során is előfordulhat, hogy túlértékeljük egyes referenciaszemélyek véleményét, vagy egyenesen kérdés nélkül leutánozzuk a döntéseiket. Lehet ez a személy egy családtag, egy barát, egy már neves befektető vagy akár egy celeb/ismert személyiség, akinek sokszor elég információja sincs az általa propagált termékekről. Sőt, számos esetben megfigyelhető, hogy ezekre a „referencia személyek” szavára, véleményére sokan inkább adnak, mint a gazdasági vagy befektetési szakemberek tanácsaira.

Ez a technika azért csaphatja be az embert, mert attól függetlenül, hogy valakinek egy adott megoldás sikeresen működött, nem vesszük figyelembe, hogy lehet teljesen más kockázatvállalási készséggel, célokkal, időtávokkal dolgozott, és ami neki jó volt, egyáltalán nem feltétlen, hogy a mi terveinkbe is illeszkedni fog.

6. Hiperbolikus diszkontálás – Halogatás

Általános megfigyelés, hogy az emberek torzítanak a jelen felé, vagyis a jelenlegi fogyasztást aránytalanul túlértékelik a jövőbeli fogyasztással szemben. A hiperbolikus diszkontálás az idő-inkonzisztens magatartást akarja vizsgálni, és a halogatás vizsgálatához kulcsfontosságú megérteni a jelenséget

Richard Thaler Nobel díjas közgazdász, aki a viselkedés közgazdaságtan területén egy kardinális személyiség, egy jelentős kutatást végzett ezen jelenséggel kapcsolatban. Ez a híres példa arról szólt, a megkérdezett emberek inkább akarnak egy almát ma, mint két almát holnap.

Ezzel szemben az emberek inkább akarnak két almát egy év és egy nap múlva, mint egy almát egy év múlva. Mindkét esetben egy nap várakozásért cserébe 100 százalék hozamot ajánlanak.

Az emberek mégis türelmetlenek, amikor a jelenben is megkaphatnak valamit, és türelmesek, amikor mindkét esetben csak a jövőben kaphatják meg az almákat. Az emberek türelmetlenek, amikor a jelenben is megkaphatnak valamit, és türelmesek, amikor mindkét esetben csak a jövőben kaphatják meg az almákat.

A hiperbolikus diszkontálás a mindennapi pénzügyi szokásainkat is érinti. A legnagyobb hatása talán a nyugdíjas évekre való felkészülésben érződik meg. Számtalan kutatás igazolja, hogy az emberek annak ellenére sem tesznek félre a szép kori énük anyagi biztonságára, hogy pontosan tudják, egy nyugdíjkatasztrófával nézünk szembe. Ezzel alul értékelik a jövőbeli problémákat a jelen béli fogyasztási lehetőségekkel szemben.

Összegzés

A felsorolt hat torzító illúzió csak egy töredéke annak a rengeteg elméletnek, amelyeket a viselkedés közgazdaságtan feldolgozott a mai napig. Természetesen bőven akad még olyan, amely hatást gyakorol mind a befektetési, mind a hétköznapi döntéseink meghozatalára.

Mindazonáltal, ha ezen jelenségekből csak párat képes felismerni, tudatosítani, mikor egy jelentős pénzügyi döntés előtt áll, biztos, hogy racionálisabb lesz, mint az átlagos fogyasztó. Hiszen az igazán sikeres befektetők nem azok, akik egyszer sem hibáztak egész karrierjük során, hanem azok, akik képesek voltak tanulni a hibáikból, beismerni ezen hibákat, majd ezáltal egyre bölcsebbé és tudatosabbá váltak.

Amennyiben szívesen meghallgatná a viselkedési közgazdaságtanról szóló beszélgetésünket a Pénz beszél podcast adásunkból, kattintson az alábbi linkekre:

Első adás: https://open.spotify.com/episode/3zQTd0hBsZlrPVe39Pefzb 

Második adás: https://spotifyanchor-web.app.link/e/vgBNa6Z9vsb

 

A témát körbejárta: Magyar Zoltán, Kiss Balázs és Horvát Attila, az InwestMentors privát bankárai.

 

mm

Kiss Balázs

“Most valaki azért ül a fa árnyékában, mert valaki más 20 évvel ezelőtt ültetett egy fát.” – Warren Buffett Attól függetlenül, hogy orvos családba születtem, az orvosi pályát sosem éreztem magaménak. Azt viszont mindig is tudtam, hogy amit el akarok sajátítani a családi értékrendből az a kemény munka, és hogy a tőlem telhető leghatékonyabban segítsek másoknak. Ezért azt tűztem ki a saját célomnak, hogy növeljem az ügyfeleim pénzügyi tudatosságát, hogy ezáltal sikeresebbek legyenek az élet ezen területén is. Mindezt három alapelv mentén érem el: pontos igényfelméréssel, lelkiismeretes információhordozással és transzparens együttműködéssel. Írok a szerzőnek | Konzultációra jelentkezem

Küldjön üzentet!